Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

panos Henrik (1848-1861), akit az ügyvédi praxisa folytán hatalmas vagyont felhalmazó Szilárd (1861-1885) követ; gépgyáros rokonuk az ipari modernizáció egyik szimbólumaként foglal helyet az egyesítés képviseleti szervében (1873-1888), akikhez majd végül a már ismét ügyvédi babérokra pályázó Géza kapcsolódik (1882-1900). A nyolcvanas évek eleje a család három tagjának egyidejűjelenléte folytán is egyértelműen ameritális szempontú elitizáció programjára utal: „ a népet az érdemesek kell képviseljék, nem pedig a sokaság ”.293

Városi családi háttértörténet húzódik meg báró Podmaniczky Frigyes (1873-1890) emblematikus jelentőségű, jól ismert szerepvállalása mögött is, hiszen János és László régi keletű közgyűlési tagsága mellett (1843-1867) kitelj edt ingatlanvásárlásai révén is biztosította a család várospolitikai beágyazódását.

A hivatalnoki, máj d értelmiségi pozíciók irányából a big business területeire érkező közgyűlési családtörténet esete a budai Ribáryaké, akik körében a miniszteri tanácsos József (1861-1891) mellett a gimnáziumi tanár Ferenc is (1867-1879) a H. kerület képviselőinek sorait erősíti, hogy azután a korszak végén majd Mór ( 1909-1912) a Foncière Biztosító igazgatój aként tegye telj essé a család képviseleti karrierjét.

Végezetül tegyünk említést a régi városi reálértelmiségi elit hagyományainak továbbépítését demonstráló két Ney tagságáról. Ferenc, az apa ( 1848-1885) a városi foreál igazgatójaként játszott fontos szerepet a helyi értelmiségi éthosz karbantartásában, míg fiának, a mérnök Bélának (1873-1885) többek között Az Építési Ipar foszerkesztőj eként is meghatározó szerepe volt a fővárosi urbanizáció elméleti megalapozása tekintetében.

A mobilitás mintái és példázatai

Talán a példák nyomán is érzékelhető, hogy milyen jelentős szerepet játszott a korábbi periódusokban fölhalmozott, s a szükséges módosítások végrehajtását követően tovább gyarapítóit családi-rokonsági kulturális tőke a fővárosi községpolitika társadalmi reprezentációjában. Nem lenne azonban teljes a képünk az egykorúak- ról, ha figyelmen kívül hagynánk a klasszikus társadalmi mobilitás, azaz az egyértelmű társadalmi státusszint-emelkedés eseteit. Buda és Pest eltérő társadalmi

293 Vö. Fraser, 1993. 261. p.; Sheehan, 1971. 119-120. p.; Dobbin, 1974. 69. p.; Buse, 1993. 524-525. p.; LADD, 1988. 372. p.

164