Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
A Feszi család is a továbbépülő és alkalmazkodó hagyomány megtestesítőj e, hiszen József 1847-ben még tradicionális kőfaragóként van jelen Pest város közéletében, Frigyes 1873 és 1876 között viszont már mint neves építész foglal helyet az Újvárosházán. A Gerenday família esetében sem mobilitásról, hanem inkább transzformációról kell beszélnünk, hiszen az 1848-as vállalkozó városatya Ambrus fia, Béla 1894-1912 között már szobrászművészként ismert. A Ráthknecht- és Zwick- „városatyafamíliákkal” is nexusban lévő Hirsch család is a továbbépülő ilyen jellegű tradíció megtestesítője. Az ácsmester Mihály ( 1867-1879) üzleti eredményeire is építhetett fivére, István, aki a korszak végére lesz közgyűlési tag (1897—1906). A már Vörös Károly által is elemzett Jálics család hatalmas üzleti sikerei is magyarázatul szolgálnak várospolitikai reprezentációjukra — jóllehet teljesen passzívak voltak a közgyűlésben (Ferenc 1847-1867, Kálmán 1873-1894, Ignác 1882-1888, Géza 1888-1909); a siker és a vagyon közéleti megjelenítésének igényéről tanúskodik, hogy 1888-ban egyidejűleg a család három tagja is ott ült a közgyűlésben (Géza, Ignác, Kálmán). Nem volt túl gyakori, bár előfordult, s a budai tradíciók erejére utal a famíliák társadalmi rétegzettségének a törvényhatósági bizottságban való tükröződése; erre adnak példát az I. kerületi Jankovics család tagjai. Míg az udvari orvos Antal (1861-1885) és a miniszteri osztálytanácsos János (1888—1897) a kormányközeli föhivatalnoki köröket, addig a mészárosmester József (1897-1900) a hagyományos városi iparosokat képviselte. A várospolitikai jelenlét új elemmel való gazdagítására példa az I. kerületi községi bíró Kemtler Ferenc (1867-1891) fivérének, a biztosítási hivatali tisztviselő Gusztávnak a megjelenése (1873-1876). A sokat emlegetett aktív vállalkozói magatartás passzív háztulajdonosi vagyonná válására nyújtanak kiváló példát a Kölberck. Hisz’ míg Károly (1848-1876) még mint kocsigyáros szerepel a városi közéletben, Alajost már gépgyárosként rögzíti a névjegyzék (1876-1891), az ifjabb Fülöp pedig már csak mint puszta ház- tulajdonos lesz tagja a törvényhatósági bizottságnak (jóllehet bérházépítkezésről Károly esetében van tudomásunk). A lelkes, intenzív, az átlagot meghaladó adakozókészségben is megnyilvánuló városi aktivitás, s az elődök érdemeire alapozó községpolitikai jeleni ét konfigurációjával jellemezhető a Rökkök (Röckkök) esete. A városi karrier elindítója a szap163
