Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
A liánszerűen áttekinthetetlen, eredetileg vaskereskedő Heinrichek családi hálózata is mindkét parton otthonosan teijeszkedett-terpeszkedett, s foglalt el már 1847-től fogva az egész korszakon át számos városi pozíciót (Sámuel, Lajos és Alajos 1847, Alajos II. 1900-1903, János 1861-1867, Ödön 1867-1894, Ferenc 1879-1882, István 1876-1897, Kálmán dr. 1888-1912). Szintén a mindkét parti rokonsági beágyazódás folytán mintegy „családi kapcsolatok útján várost egyesítő” befolyásos klánt alkottak az egész korszakon át aktív Havasok. Havas József építőmester már az 1847-es külső tanácsban is szerepet játszott, majd a későbbi egyesítési biztos, az orvos Ignác 1851-től 1885-ig van jelen a különféle közgyűlésekben a Belváros képviselőjeként; Sándor, a belügyi államtitkár pedig 1873 és 1891 között az I. kerület képviseletében foglal helyet. Szintén kapcsolataikat a régi időkből átmentett családi kohorszot alkotottak a pesti csemegekereskedő Halbauerek is (öten is rendelkeztek 1847 és 1888 között különféle mandátumokkal). A gyatra közegészségügyi helyzet ellenére óriási közmegbecsülésnek örvendtek az egyesítés-körüli időszak orvosai; mind a Halász, mind a Gebhardt dinasztiák tagjai - mindkét család tiszti főorvosokat adott a fővárosnak - komoly befolyással rendelkeztek. 1888 és 1897 között például egyidejűleg három Gebhardt is helyet foglalt a közgyűlési padsorokban. A részlegesen kikeresztelkedett zsidó eredetű családok - Ullmannok, Wodiánerek - egy-egy tagja ugyan már 1873 előtt is felbukkant a képviselők között, tömeges jelenlétük azonban 1876, ill. 1879 után válik szembeszökővé (pl.: Wodiáner Béla német alkonzul 1876-1894, Artúr udvari tanácsos 1891-1892, Fü- löp nyomdatulajdonos 1891-1897, Hugó magánzó 1890-1912). Átalakulás, változtatva megőrzés A már elért szakmai-üzleti pozíciók továbbépítése, innovatív kezdeményezések nyomán előállt fejlesztések kibontakoztatása, avagy hivatali karrier-lehetőségek megragadása egyként az egzisztenciális háttér, a személyes életfeltételek átépítését tette lehetővé - amely jelenségek igen jellegzetes fejleményei voltak a tárgyalt korszaknak. A saj átlagos városi feltételekhez, ezek módosulásaihoz való alkalmazkodás példáját adják az Emmerlingek: Károly 1848-ban és 1858-ban még borkereskedéssel is foglalkozó kávés és szállodatulajdonos, ám Vilmos 1876-ban és 1879-ben már az ekkoriban meginduló fővárosi hirdetőipar egyik első vállalkozója. 162
