Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

Az 1873 előttre visszanyúló gyökerekkel, várospolitikai múlttal rendelkező, ám a modem időkhöz is sikeresen alkalmazkodó, főként bankokban érdekelt virilista városatyák körében említhetjük az egyesített főváros számos fórumán később is szerepet játszott Vecsey Sándort is. Ő több más bank és biztosítóintézet mellett — Angol-Magyar Bank, Takaréképénztár Egylet, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank— olyan jelentős ipari vállalkozások igazgatótanácsában is megtalálható volt, mint pl. az Első Magyar Részvényserfőzde, az Első Magyar Bőrgyár Társaság, mely utóbbinak elnöke is volt, vagy a Pesti Könyvnyomda Rt. Politikai irányultságáról, társadalmi elkötelezettségéről árulkodik, hogy 1865-ben a Deák-párti Kemény Zsigmond szavazója volt, s 1867-ben ő volt — mintegy a helyi polgárság reprezentánsaként— a városi Koronázási Bizottság elnöke. Nem volt közömbös egyházának ügyei iránt sem, mert ő is evangélikus presbiter volt.

Anapi feladatok végzésétől sem idegenkedő, lelkes, bár később ebbe belefásuló lokálpatrióta jellegzetes figuráját testesíti meg az 1891 -ig közgyűlési tag Schön József gyáros. Hosszú éveken át volt a VII. kerület elöljárója, ám nemigen tudott sáfárkodni a rábízott javakkal, s az ott elkövetett súlyos visszaélések (melyek részletes taglalására alább kitérünk) egyik közvetlen kiváltó okát képezték az elöljárósági szervezet 1893-as reformj ának. Mint számos más esetben, nála is kitapintható az üzleti kapcsolataira is kiterjedő helyi kötődés, hiszen részt vett például a Pest-Terézvárosi Takarékpénztár igazgatótanácsában is, a több más városatya által is igen kedvelt Iparbanki, s egyéb cégekben is betöltött vezető pozíciója mellett. Szintúgy már korábbról ismert és elfogadott alakja volt az önkormányzati közéletnek, hiszen az 1867-es pesti tisztújításon is sok szavazatot tudhatott magáénak, majd 1873-ban a VII. kerületi összeíró bizottságban is befolyással bírt a megvá- lasztandók felett, mely népszerűség talán a szegényházak körül kifejtett korábbi odaadó tevékenységével is magyarázható.248

Mint említettük, a közgyűlés részvénytőkéseinek egyik legszembeötlőbb vonása a jelentős tőkekoncentráció volt. Hiszen a legjelentősebb bankrészvényesek — akik kevés kivétellel eredetileg jórészt nagykereskedők voltak — egyben a legnagyobb ipari, kereskedelmi és közlekedési részvénytőkére is befolyással bírtak. A kategóriák elmosódó jellegét mutatja Wahrmann Mórnak, a városegyesítés ügyében egyik legagilisebb és legismertebb virilistának a helyzete is. Az első izraelita országgyűlési képviselőt az utókor bankárnak tekinti, jóllehet ebben az időszakban

248 1872-ben a pesti szegényházi és városi leányárvaházi bizottmányok volt tagja.

125