Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)
növekedtek. Ezt az összeget teljes egészében a murányi uradalomra terhelik. Az uralkodó rögzíti, hogy Rottal fiú- vagy leányági örökösei is jogosultak ezt az összeget megkapni. Az 1607-ben kiadott záloglevélben a legtöbb előírás és feltétel ismétlődik, de néhány újabb, illetve eltérő feltétel is szerepel. A legfontosabb, hogy nemcsak az ő, hanem felesége, Thurzó Mária nevére állította ki az uralkodó a záloglevelet. Hangsúlyozták például azt is, hogy Rottalnak a gazdag és a szegény alattvalókkal egyaránt igazságosnak kell lennie, de azt is, hogy ha a jövőbeni elszámolásokkor azt találná az uralkodó, hogy Muránnyal kapcsolatos költségek a 96 634 rFt 29 kr-t meghaladják, akkor csak az eredeti összeget köteles kifizetni. Végül megismétlik, hogy amennyiben az uralkodó vagy örökösei rövid vagy hosszú idő múlva a birtokot, a zálogösszeg kifizetésével vagy más cserebirtok adományozásával vissza kívánják szerezni, akkor Rottal minden tartozékával együtt ellentmondás nélkül köteles visszaadni. Az új záloglevél kiállítását nem sokkal a magyar országgyűlés azon határozata követte, miszerint az uralkodónak gondoskodnia kell arról, hogy azokat a birtokokat, amelyeket idegenek birtokolnak, született magyarok kezébe kell adni. 97 Az országos politika (a királykoronázás előtti törvényben határozott erről az országgyűlés) tehát „belenyúlt" a Rottal-féle hosszú távú tervekbe. Arra nem maradt közvetlen bizonyíték, hogyan reagált Rottal erre a fejleményre, de egy, a Magyar Kancellárián keletkezett iratból értesülünk arról, hogy valamiféle kérvényt ennek kapcsán benyújtott. 98 A Nagymihályi Ferenc által aláírt iratból azonban kiderül, hogy sem Murányt nem tarthatta meg, sem más birtokot nem tudtak számára csereként felajánlani, mert az országgyűlés határozata szerint minden idegen zálogbirtokostól ki kell váltani és született magyaroknak kell átadni ezeket a birtokokat. így tehát Rottalnak a birtok átadását elő kellett segítenie, és két hónapon belül a várat Széchy Tamásnak át kellett adnia, aki azonban köteles volt a Rottal által adott összeget kifizetni. Feltételezhető, hogy Rottalban megfogalmazódott az ellenállás lehetősége. Mindenesetre arra talán felhívták a figyelmét, hogy amikor legutoljára, 97 1608. évi (k. e.) XXIII. törvénycikk. „Murány és [Zólyom-jLipcse váraknak visszaváltása a magyarok részéről." A törvény a bécsi cikkelyekre hivatkozva kimondta, hogy „a magyarok azokat a várakat és egyéb birtokjogokat, a melyek eddigelé a németek és más külföldiek kezén voltak, a zálogösszeg letétele mellett visszaváltsák [...] Murány és Lipcse várakat a fizetendők fizetése mellett a németek és a többi külföldiek kezéből" vissza kell váltani. 98 ÖStA IIKA HFU RN 97. Konv. 1609. Okt. fol. 123-124.
