Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

ehhez hozzájárult. Herberstein ugyanakkor azt kérte, hogy Rottal vegye át tőle a Murányban tartott marháit. A zálogba adási feltételek ugyanazok voltak, mint amelyekkel Herberstein három évre kapta volna a zálogot. A 60 ezer rFt kölcsönre 5% kamatot számítottak évente. A többi összegre nézve, amely még a Bestandgeldből marad két év múlva, a főösszeget vagy teljes egészében kifizetik készpénzben, vagy magyarországi birtokkal elégítik ki, aminek megtörténte után Rottal köteles a birtokot visszaadni. Amennyiben azonban nem tudják kifizetni, vagy más birtokot nem tudnak neki adni, vagy más módon kielégíteni, akkor addig bírhatja Murányt, amíg a teljes zálogösszeget meg nem kapja. Ha ilyen birtokhoz vásárlás vagy öröklés útján az uralkodó hozzájut, akkor Rottalt előnyben részesíti másokkal szemben. Ez alatt a két év alatt Murány minden jövedelmét élvezheti. Amikor két év múlva lejár a zálog, mindent át kellett adnia, urbáriumokat és minden egyéb levelezést, minden felszerelést, ami egykor megvolt, és amit közben a kamarai pénzekből szerzett, de még az állatokat és az élelemtartalékot is. A záloglevélben foglaltakhoz képest természetesen az élet teljesen mást hozott, a számára előírtakat Rottal szinte kivétel nélkül megszegte (erre lásd alább, az uradalom településeiről írt fejezetet). A helyzet olyan súlyosra fordult, hogy az összes érintett központi szerv, az uradalom lakosai és a várban szolgáló katonák azt javasolták az uralkodónak, hogy az uradalmat vegye el Rottaltól, és vagy adja más birtokosnak, vagy tartsa meg saját kezében. A sok vita ellenére végül 1607 októberében most már kevesebb kötöttséggel Rottal újabb záloglevelet kapott a murányi birtokra.

96 Az irat Rottal reverzálisának másolatával kezdődik, amelyben saját, felesége és minden örököse nevében elfogadja a záloglevelet. Ebből megtudhatjuk, hogy mivel a birtokot nem váltották vissza tőle két év után, és mivel Rottal továbbra is nagy összeget fordított a vár fenntartására, nevezetesen 36 634 rFt 29 kr-t (= krajcár), így a vele szemben felhalmozott adósságok immár 96 634 rFt 29 kr-ra 95 Michael Zeller hadi fizetőmester kimutatása szerint Rottalnak az uralkodó a hadi szolgálataiért (an seinen Khriegsverdienen) 18 465 Ft 32 kr 3 pfenniggel tartozott. Az engedményezés miatt Rottal kifizette Herbersteint (8803 Ft, 26 kr 1 pfennig), ami így összesen 27 272 Ft 4 kr két pfennig uralkodói tartozást jelentett. Ráadásul a Szepesi Kamarának készpénzben még annyit adott, hogy az uralkodónak összesen 60 ezer rFt tartozása lett Rottal szemben. 96 Erről is több példánnyal rendelkezünk. ÖStA HKA HFU RN. 93 Konv. 1607. Okt. fol. 364-367., 378-383. Bécs, 1607. október 29. Saját kezű aláírása és töredezett, nyomokban megmaradt pecsétje. Még uo. Konv. 1609. Jan. fol. 47—48 (Rottal reverzálisa) és fol. 49-53, a záloglevél.