Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

13.) két óra tájékában kiszökött a várból, de még aznap elfogta és Salm kezére adta öt egy „fogadós" (valójában három pásztor fogta el). A vár elfoglalásának közvetlen okozója pedig egy „talián [volt], ki aranycsinálással és pénzveréssel foglalkozott".

68 Az ostromlókkal folytatott alkudozások után ez az olasz mester és néhány magyar társa nyitotta ki éjszaka a vár kapuját a támadók előtt, ahol csak egyenként tudtak beszivárogni; az időközben riasztott maroknyi védőt az így bejutó spanyolok mind lemészárolták. Az ostrom bemutatásakor láthattuk, milyen óriási erőfeszítéseket követelt a támadóktól a vár bevétele, pedig a védőknek alig állt rendelkezésükre komoly fegyverzet, és a kisszámú védő még árulással is segédkezett Salm seregének. Ha nem számítjuk bele az ostrom idejébe Bebek Ferenc tavasz vége óta tartó ostromzárát, akkor a királyi csapatok július 6-i helyszínre érkezésétől augusztus 15-ig 41 nap telt el (maga az ostrom egyébként augusztus 4-től 15-ig tartott). Érthető tehát, hogy a török még Fülek bevétele után sem vállalkozhatott bátran a vár rendszeres ostromára. Tudjuk ugyanis, hogy a töröknek egy ostromra általában nem állt rendelkezésére több hónap, de még 41 nap (július 6. - augusztus 15.) is ritkán.

69 Az ostromlókat segítette, hogy a vár védői külső támogatást nem kaphattak, mivel ekkor még Fülek és az előtte elhelyezkedő kisebb végvárak a török útjában álltak; Fráter György pedig nehezen vállalkozhatott arra, hogy Erdélyből csapatokat küldjön ilyen messzi távolságra. Murány védhetőségéről a fentiektől teljesen eltérő véleményt fogalmazott meg Csorba Csaba. Egy forrásalkalmazási módszertani útmutató gyanánt elhangzott előadásában Szitnya, Léva, Csábrág, Murány és az 1549. évi ostrom példáján igyekezett bemutatni a hegyvidéki végvárak sebezhetőségét, s bár az előadásából készült tanulmányában hivatkozik Áldana emlékiratára, azt sajnos félreértette.

70 „Murány esetében a zord tél is nehezítette az ostromlók dolgát, a jól felszerelt, őrséggel ellátott vár ellen reménytelennek látszott a roham [kiemelések tőlem 68 ÁLDANA 1986. 104. p. 69 SZÁNTÓ 1980. 26. p. szerint a nagyobb erődítések a török főerők ellen 10-30 napot, a kisebb várak 4-5 napig tudtak ellenállni. Ennyi idő állt rendelkezésre, hogy a mezei hadak vagy a környező várakban állomásozó katonák a védelem segítségére siessenek. 70 Csorba Csaba Lévát is a hegyvidéki végvárak közé sorolja, pedig az a kortárs szerint is „sík vidéken fekszik..." ÁLDANA 1986. 74. p.