Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

Összegezve tehát a falvak adatait 1578-ban a két jegyzék 73 neve közül a 20%-ot nem éri el azok száma, akik mindkét jegyzékben szerepelnek. Másképpen fogalmazva, ha csak azokat vesszük számításba, akik tizedet adtak, de nem kerültek a dikaj egy zekékbe, akkor 27, megfordítva pedig 18 személy maradna számításon kívül. Ez azt jelenti, hogy a két jegyzék alapján a bizonyosan a faluban élő 59 falusi lakosból vagy csak 32 főt (54,23%), vagy csak 41 főt (69,41 %) lehet meghatározni az egyik jegyzék alapján. Ha az öt évvel korábban az urbáriumba felvett személyeket is összevetjük ezzel a két jegyzékkel, a 64, urbáriumban szereplő személy közül 21 került 1578-ban is valamely jegyzékbe (32,81%). Ha azt feltételezzük, hogy a fennmaradó 43 személy 1578-ig továbbra is az adott településen lakott, akkor az öt faluban már 102 személyt tudunk név szerint azonosítani. A jegyzékekben előforduló nevek összevetése, hitelessége, pontossága kapcsán Veress Éva véleményét tudom megerősíteni, aki azt írta, hogy az összeírási zavaroknak csak kis részben van közük a jegyzékek eltérő névanyagához.

8 Ráadásul a névanyag eltérő elnevezéseit viszony lag jól ki lehet szűrni, amelyek a murányi uradalom esetében főleg a magyar-szláv-latin, illetve a németes írásmód (pl. a clemens swarcz/clemens fekethe vagy weliki ferenc/ Franciscus Nagh ugyanarról a személyről tudósít) vagy a teljes név, illetve csak a keresztnevek megadása miatt keletkeztek. Ezek az adatsorok több szempontból is elgondolkodtatok. Elsősorban az a tanulság, hogy önmagában sem az urbárium, sem a tizedjegyzék, sem pedig a dikaösszeírás nem nyújt még megközelítőleg pontos képet a murányi uradalomban lakó/dolgozó/adózó lakosságról. A murányi uradalom településeiről készült és fentebb összehasonlított feudális összeírások, együtt alapvetően mást mutatnak az egyes településekről, mint ha csak egyes összeírástípusokat elemeztünk volna. A Veress Éva és Péter Katalin

9 által vizsgált zempléni településekhez képest a murányi uradalomban még jelentősebb azok száma, akik bár tizedet adtak, nem kerültek az urbáriumokba. Még inkább emelkedik az egyes településen azonosítható személyek száma, ha a vizsgálatba bevonjuk a dikajegyzékeket. A csak 1578-ból összevethető vasüzemek adózásáról készült jegyzék pedig megint olyan forrástípus, amely emeli a névvel azonosítható személyek számát. Az így megmutatkozó jelentős népesség8 VERESS Éva 1966. 295 és 307-308. p. 9 PÉTER 1997. 810. p.