Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IX. Bíráskodás
kapcsolatban a dereskeiek igazolólevél kiállítását kérték a megyétől. Az uradalom falvai közül is csak egyet-egyet említenek meg, a mezővárosok közül Jolsvát is csak egyszer, Nagyrőcét pedig egyáltalán nem említik a vármegyei jegyzőkönyvek. Ehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy a vármegyei közgyűlés elsősorban a vármegyében lakó nemesek fóruma, ugyanakkor mégiscsak meglepő, hogy a vármegye legnagyobb végvárát a közgyűlés jegyzőkönyvei még a robot- és a tizedügyek kapcsán sem említik. (A megye másik két vára, Krasznahorka és Balog sem szerepel a jegyzőkönyvekben.) Az ítélkezés kapcsán megállapítható, hogy a murányi uradalomban a polgári ítélkezés igencsak korlátozott mértékű volt, a bírságösszegekből az uradalomnak csekély jövedelme származott. Ennek oka elsősorban az lehetett, hogy a szakirodalomban ismertetett úriszéki ítélkezés nem vagy alig működött Murányban. Amennyiben az udvarbírák úriszéki ügyekben esetleg eljártak, vagy a falvak lakosainak kérésére, vagy egy törököknek hódolt falu megbüntetésére tették. Mint ahogy más udvarbírói utasításokból tudjuk, a kamarai előírások szerint az udvarbíró nem avatkozhatott be a falvak szintjén folyó ítélkezésbe. Nem jellemző tehát, hogy a jövedelmek növelése érdekében az uradalmak vezetői hívatlanul is beavatkoztak. A Murányban folytatott büntetőbíráskodási gyakorlat azt mutatja, hogy az udvarbírák igen gyakran küldtek a lőcsei hóhérért, ha valakit olyan bűnben találtak vétkesnek, amelyért halálbüntetés járt. A Varga Endre által a 16. század egészére érvényesnek tartott úriszéki bíráskodási rendszerre tett megállapítások, részben az általa felhozott példák, részben a murányi utasítások alapján úgy finomíthatok, hogy az úriszékek ekkor még csak az ország nyugati területein működhettek rendszeresen és viszonylag jól szabályozottan. IX. 2. A katonai igazságszolgáltatási szervezet: az ismeretlen artikelbrief A katonák közötti ítélkezés kívül esett az udvarbíró hatáskörén, mindvégig a kapitányhoz tartozott. A közelmúltban Pálffy Géza monográfiában dolgozta fel a 27 Uo. 2421. sz. regeszta.