Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IX. Bíráskodás
16-17. századi magyarországi katonai igazságszolgáltatás kérdését. 28 Munkájából a murányi helyzetre vonatkozóan a következőket kell kiemelnem: az országban állomásozó mezei és a végvárakban szolgáló idegen katonaság „hozta magával" a nyugati hadszíntereken és táborokban korábban már kialakult és a korszakban már jól működő igazságszolgáltatási rendszerét. A mezei seregben szolgáló katonák közötti ítélkezést az úgynevezett artikelbriefekben 29 szabályozták, amelyeket egy-egy hadjárat idejére bocsátottak ki. Az artikelbrief teljes körűen szabályozta a katonák egymás közötti, valamint feljebbvalóikkal szembeni viszonyát, a bíráskodási részleteket: a harcok idejére és a békés időkre vonatkozó kötelességeket jogokat és szokásokat is. A végvárakban szolgáló katonáknak azonban nem a hadjáratok rövid idejére kellett szabályokat alkotni, ezért a számukra kiadottak részben megfeleltek, de részben el is tértek a mezei seregeknek kiadott artikelbriefektöl. Pálffy Géza szerint ilyen artikelbriefet bocsátottak ki Murányban is 1557 áprilisában (tehát az új kapitány, Maskó Menyhért hivatalba lépésének időpontjában). 30 Sajnos ennek tartalmára csak az 1584-ben, Julius Herbersteinnek kiadott kapitányi utasításból vannak részleges ismereteink. A kapitány köteles volt az istenkáromlás és a mulatozás vétségét (amely két bűn a német katonáknál nem volt elhanyagolható) és minden ebből könnyen kialakuló gyalázatos dolgot a katonáktól távol tartani, és őket attól megóvni. Ha valamelyikük mégis elkövette ezeket a bűnöket, köteles volt öt meggyőzni, de ha ez sem volt elegendő, a fóhadparancsnokkal egyeztetve meg kellett az illetőt büntetnie. Minden esetben, amikor valaki az artikelbrief ellen cselekedett, köteles volt annak helyettesénél és parancsnokánál jogi eljárásban hozott ítélettel, cselekedetének megfelelő büntetést adni; vagy ha a bűncselekmény oly súlyos volt, a további eljárás miatt Ernő főherceghez fordulni. Az ellenséggel való egyezkedés súlyos esetnek minősült. Ilyen helyzetben, illetve ha más, az uralkodó elleni gyanús dolgokat müveitek a katonák, a kapitány köteles volt az esetet a legalaposabban felderíteni, majd a tettest elfogni, és teljes szigorral megbüntetni. Ezt követően értesítenie kellett őfelségét, 28 PÁLFFY 1995/d. Különösen A törökellenes magyar hadszíntéren szolgálatot teljesítő idegen katonaság hadi bíráskodása c. fejezet. Uo. 45-64. p. 29 Ezeket talán leginkább hadirendtartásoknak lehet nevezni, amelyekben a tábori életre vonatkozó passzusokat a helyhez kötött végvári életmódra vonatkozó részletekkel cserélték ki. 30 Utalás az artikelbriefre: ÖStA KA HKR Prot. Bd. 140. fol. 3Ív. 1557. április. Idézi PÁLFFY 1995/d. 51. p.
