Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

A szűkszavú bejegyzések nem sokat árulnak el a kivégzettek tetteiről. Arra, hogy elsősorban a környék közbiztonságának megteremtése a cél, a rablók kivégzéséből következtethetünk. Különösen igaz ez a vár királyi kézre kerülése után az első időszakra, amikor is két, két és fél év alatt a kivégzéseknek mintegy fele történt (kb. tíz eset). Ebben nincs semmi meglepő, ugyanis a Basó Mátyás uralma ellen tett panaszok egyik fő oka, hogy nemcsak ő és katonái raboltak rendszeresen, hanem a bizonytalan helyzet miatt a jobbágyok is erre vetemedtek. A vár feletti uralom megváltozása után aztán a környék lakói feljelentésekkel segíthették a várban székelő igazságszolgáltatást, ami oda vezetett, hogy az első években kiemelkedően sok embert végeztek ki. Olyan esetről nincs tudomásunk, hogy a hóhér szolgálatait martalócok és törökök ellen vették volna igénybe, de nem elképzelhetetlen, hogy a rablóként említett személyek valójában a környéken portyázó martalócok és törökök közül kerültek ki. Az ítélet-végrehajtások kapcsán érdekes, hogy mindig a lőcsei hóhér hajtotta végre a murányi ítéleteket. A környék közbiztonsága a tizenöt éves háború idején romlott meg ismét. Erről Mátyás főherceg Rottal zálogbirtokosnak írt leveléből értesülhetünk.

24 A főherceg azt vetette Rottal szemére, hogy nem képes az uradalom biztonságát szavatolni. Az uradalom területén azt a négy rablót és gyilkost, valamint azt a tizenöt rablót, akik Hosszúréten laktak, és akik fényes nappal az utak és az uradalom lakosainak biztonságát veszélyeztették, nem fogta és ítélte el. A vár prefektusa, Julius Herberstein egy 1585-ben általa megerősített céhszabályzat szerint a murányi vashámoros céh hozzá fellebbezett ügyeiben is ítélkezhetett.

25 A céhszabályzatot maga a kapitány bocsátotta ki, és a kisebb jelentőségű vitás ügyeket havi rendszerességgel maguk a hámorosok és hutások intézték. Gömör vármegye közgyűlésének 1571 — 1579-ig terjedő jegyzőkönyveiben ugyanakkor nem található utalás arra, hogy a vár prefektusa részt vett volna a megye közgyűlésein, bíráskodási tevékenysége kapcsolódott, esetleg ütközött volna a közgyűlés tevékenységével."

6 Arra is csak egyetlen utalást találni, hogy a murányi uradalom alattvalói valamely ügyükben a vármegyével kerültek kapcsolatba: a Murányhoz tartozó Süvéte és a Szendröhöz tartozó Deresk falvak határvitáiban Süvéte képviselői nem jelentek meg egy határbizonyítási eseményen, amellyel 24 ÖStA HKA HFU RN 84 Konv. 1604. Mai fol. 376r-377r. Bécs, 1604. március 1. 25 HECKENAST 1958. 26 TÓTH 1996.