Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

ügy a jobbágyok és a földesúr, valamint a jobbágyok és jobbágyok vagy mások között, valamint a büntetőügyek közül azok a vétségek, amelyekben súlyosságuktól függően férfiaknak 24 botnál, nőknek 24 korbácsütésnél, vagy háromnapi elzárásnál, vagy ugyanannyi kézi robotnál nagyobb büntetés járt. Ha tehát a földesúr egyszerű eljárása nem vezetett eredményre, akkor az ügy az úriszékre került (Eckhart szerint nagyobb uradalmakban ezt általában hetente tartottak); ha ez sem járt eredménnyel, akkor került az ügy a vármegyéhez, ahol mindezen ügyekben a földesúr ingyenesen járt el. A bűncselekményeket az úriszék alatti szinten általában nem tárgyalták, az amúgy is hanyatló hatáskörbe csak a kihágások, pénzkeresetek, örökösödési és végrendeleti ügyek tartoztak. A 16. századi nagybirtok magánföldesúri bíráskodásáról Varga Endre kutatásai alapján már részleteket is megtudhatunk.

6 Eszerint a feudális bíráskodás legalsóbb foka a falu színe (füstje), a mezőváros, az ott működő céhek és a hegymester széke volt. A következő fokozat a kántor

7 vagy kántortörvény, amelyet egy vagy több uradalom (kerület) számára vármegyei kiküldöttek nélkül tartottak. Ennek fellebbezési helye az egész uradalomra tartott földesúri ítélőszék, ahol vármegyei kiküldöttek részvételével vagy nélkülük ítélkeztek. Az egész uradalomra kiterjedő úriszéki bíráskodásnak is két fajtája volt: a kisebb (általában csak polgári/úrbéri ügyekre) és a magasabb fórum, amikor fellebbezni is lehetett. A földesúri bíráskodás két fokozata, illetőleg két típusa a bíróságok személyi összetételének különbségével kapcsolatos. A teljes jogkörű úriszék általában a vármegye teljes asszisztenciájával ült össze, és a szokott „törvényes bizottság" (a szolgabíró és esküdtje) helyett sokszor vármegyei hites személy és gyakran az alispán vett részt rajta.

9 Jobbágyok a 16-17. században az úriszéktől nem fellebbezhettek, de a földesúr ke5 ECKHARDT 1954. 21-22. p. 6 Varga Endre forráskiadványában gyűjtötte össze a 16. és 17. században, a magánföldesúri úriszékeken keletkezett ítéleteket: VARGA (szerk.) 1958. A kötet bevezető tanulmányban összegezte az úriszéki bíráskodásról ismerteket. 7 A kántor szó eredetéhez tartozik, hogy mindkét ítélkezést évente négyszer tartották az egyházi év négy ún. kántorböjti ünnepekor. 8 Uo. 12. p. Varga a Batthyány-uradalomban működő gyakorlat alapján ismertette a földesúri bíráskodás szervezetét. 9 ECKHARDT 1954. 25. p. szerint a földesurak az úriszéket már a 14. század óta mindig a megyei elöljáróság képviselőinek jelenlétében tartották.