Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

gyeiméből az úriszék ismét tárgyalhatta az ügyet.

10 Varga Endre megállapította, hogy a földesúri bíráskodás legfontosabb célja a minél nagyobb bírság kiszabása volt, ugyanakkor az úriszéki tárgyalások általában nem végződtek halálos ítélettel vagy börtönnel, aminek oka a munkaerő kímélése volt.

11 A történeti szakirodalom kevés szót ejt a 16. századi királyi végvárakban folytatott jogszolgáltatási tevékenységről. Ennek oka elsősorban a forrásadottságban keresendő, mert annak ellenére, hogy a jogszolgáltatásnak mekkora jelentősége volt az emberek életében, írott formában alig maradt nyoma az alsóbb szintű feudális bíráskodásnak. (A Varga Endre által közölt legkorábbi úriszéki ítéletek a szalónaki, illetve körmendi uradalomból az 1582-es évből származnak.) A kővári uradalom bíráskodásáról Szentgyörgyi Mária megállapította, hogy a 16-17. században teljes önállóságot élvezett.

12 Amennyiben az uradalom zálogban, vagy örökjogon magánkézben volt, a fent bemutatott úriszéki rendszer működött. Amennyiben azonban fejedelmi kézben volt a birtok, akkor „megmarad a [... ] várnagy bírói főhatósága". Kővár esetében ez a vármegyétől való teljes bírói függetlenséget jelentette. Ezzel az idézettel - tudomásom szerint - ki is merítettük az úriszékről szóló szakirodalmi állításokat. A szűkös forrásadottság rendkívül megnehezíti az alsó szintű polgári és büntetőítélkezés feltárását. A királyi kézben lévő végvárak udvarbírói feladatainak ellátására kiadott utasítások közül - a murányi udvarbírói utasításokat figyelmen kívül hagyva - 18 uradalmi utasításban esik szó azudvarbírák ítélkezéséről.

13 Ez azt jelenti, hogy a többször, más udvarbíráknak is kiadott utasításokkal együtt kb. 25 udvarbíró (uradalmi tisztviselő) kapott konkrét utasítást ítélkezési feladatairól, közülük azonban csak az 1569-ben Soklyóssy István krasznahorkai udvarbírónak adott utasítást érdemes itt megemlíteni,

14 amely szerint az udvarbírónak fej- és jószágvesztési esetekben, makacsság, a pecsét vagy parancs semmibevétele és más hasonló esetek10 VARGA (szerk.) 1958. 13-14. p. 11 Uo. 21-22. p. 12 SZENTGYÖRGYI 1972. 44. p. 13 Az alábbi összehasonlítás jórészt a kiadott udvarbírói utasítások alapján készült. Lásd KENYERES 2002/b. A mintegy 27 királyi kézen lévő uradalom jól mutatja az országos gyakorlatot. 14 Uo. 353-354. p. A Szepesi Kamara utasítása Soklyóssy István krasznahorkai udvarbírónak. 1569. január 11. Utóbbi esetben még a bírót illető rész is az uralkodóhoz került.