Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

II. Földrajzi fekvés, birtokviszonyok és népesedés

vezö vízállás esetén a patakokon úsztatták, a rosszabb minőségüekből pedig faszenet állítottak elő. Az erdőkben gazdag vadállomány élt, amelyet már IV. Béla királyi vadászai is vadásztak. A murányi völgyben jelentős juhtenyésztés folyt, még a déli magyar részekről is feljártak ide juhokat vásárolni.

4 A megye monográfusa megállapította, hogy a honfoglaláskor a megye déli része gyepű-, illetve határvédő magyar népelemekkel népesült be, s ennek következményeként délen kis nemesi birtokok alakultak ki, „az eredetileg is magyar szállásterületek teljesen megmaradtak a kis- és középbirtokosok kezén, ott kiterjedt uradalmak nem képződhettek".

5 A vármegye északi részén található királyi vadász-, illetve halászterületek, a későbbiek során uralkodói birtokokká váltak (mint pl. a murányi uradalom), majd a 13. századi adományozások révén befolyásos családok kezére kerültek: „a nagybirtok; [...] zömében az erdős vidéken, királyok által adományozott földön alakult ki."

6 Gömör déli részén a nagybirtokosoknak (Derencsényiek, Putnokyak) is voltak ugyan falvaik, ezek azonban más, kis- és középbirtokosok falvai közé ékelődtek. „A nagybirtokosok [...] csak folytatják a megkezdett munkát. Ezért nem látunk lényeges különbséget vagy eltérést a nemesség és a nagybirtok falvai között." „[Ez] igen lényeges [...] mert csak így érthető meg a későbbi, újkori fejlődés."

7 A honfoglalást követő évszázadok során az újabb betelepülési hullámokkal a déli területekre érkező idegen népelemek már az addig kialakult struktúrában találták meg a helyüket. AzEszak-Gömörben fekvő szűk Murány-völgy alsó és felső része predesztinálva volt arra, hogy egy egységbe, a jolsvai (utóbb murányi) uradalomba legyen szervezve. Ez az átalakulás a 14. század közepe táján ment végbe. IIa Bálint a középkori megtelepülést a vármegyében tájak szerint tárgyalta, részben az azonos települési viszonyok, részben az azonos telepítési tényezők miatt. (Pl. „Gömörvár völgye", „Palócok földje", „A gömöri bányavidék", „Murány-völgye" stb.) A települési tájak később nem alkottak közigazgatási egységeket. Helyükbe a járási felosztás lépett, amelynek az 1427. évi dikajegyzék a legkorábbi emléke, s amelynek négy szolgabíró szerinti járása megmarad a későbbi dikalajstromokban is a 17. század végéig. A dézsmát is kerületenként (districtus) szedték, de ennek beosz4 Uo. II. 57. p. 5 Uo. I. 219. p. 6 Uo. 221. p. 7 Uo. 221. p.