Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

A kastélyban tartózkodó 10-40 főnyi gyalogos élelemellátása más rendszer szerint történt, sajnos a számadáskötet csak elvétve tartalmaz erre vonatkozó bejegyzést. Valószínűleg maguknak kellett élelmükről gondoskodniuk, amennyiben a vártól kaptak élelmet (nagyon ritkán), azért készpénzzel fizettek. A környékbeli településekről szerezhették be élelmüket, amennyiben pedig a tized behajtásában vettek részt, a települések bírái kötelesek voltak ellátásukról gondoskodni. A kastély szerepe az élelemellátás terén a tizedszedés feladatára korlátozódott, illetve innen felügyelte Emeritschko Dluhaluka udvaros („dvorskhi") az uradalom majorságát és a vasműveket. Valószínűleg ő szerezte be az ott tartózkodó katonák élelmét is.

115 A kastélyban és a várban szolgáló, különböző rendű és rangú személyek sokszor látták el a tizedadminisztrátori tisztséget, ugyanaz a személy olykor 5-6 évig, de akár évtizedeken keresztül. A vár alatti kastély egyáltalán nem volt biztonságos hely. Tapasztalniuk kellett ezt a murányi udvarbíráknak is, akiket az uralkodó hivatalba lépésük előtt kiadott utasításukban arra hívott fel, hogy a vár alatti kastélyban lakjanak. Pelinyi Bálintnak azonban egyáltalán nem tetszett, hogy a török és a martalóc portyázok miatt nagy veszélyben kell élnie. A Magyar Kamara ezért az Udvari Kamarát kérte meg, az uralkodó parancsolja meg Dominies Gáspár kapitánynak, hogy Pelinyi feleségével, szolgáival és számvevőjével a várban lakhasson.

116 A többi emberének továbbra is a kastélyban kellett laknia. kér volt a várban, illetve a kastélyban. MOL E 156 Fasc. 24. No. 31. Emeriko Dluhaluka 1578-ban nyugtát állított ki azokról a lovakról, amelyeket abban az évben le kellett vágniuk. Egy kocsihúzó lovat azért kellett levágniuk, mert öreg volt, és már sem dolgozni nem tudott, sem nem evett; az emelőgép melletti lovat, amely 13 évet dolgozott, szintén öregsége miatt vágták le. Gömöri tizedjegyzék 1578. 12. füz. 37. nyugta. 115 Neve sok változatban fordul elő, a jelen idézett forma és tisztségének elnevezése az 1590. évi tizedjegyzékből származik. Személye azért érdekes, mert a vár „törzsgárdájához" tartozva már 1564-ben is szolgálatban volt. A környékről származhatott - ezt a helyi szláv helységnévből kialakult neve mutatja -; azért is lehetett az ő feladata a vasbevételek ellenőrzése, mert ismerhette a helyi vastermelési szokásokat. A számadáskötet szerint a vár mészárosával rendszeresen eljárt a felső-magyarországi városok piacaira élelmet vásárolni. 116 ÖStA IIKA HFU RN 5 Konv. Mai fol. 24.