Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

rületeit dézsmáltatta, előbbi Johannes Lupus (talán Farkas János?), utóbbi Poniczky Jakab írnokok segítségével. Ugyanekkor Marcelli János és Zákányi István tizedszedők jegyzéke is fennmaradt ugyanezekről a kerületekről.

77 A tizedszedők katonai párosairól megjegyzendő, hogy egyikük általában a vár alatti kastély parancsnoka (vajdája) volt, másikuk pedig a vár egyik tisztje (alkapitánya vagy tizedese). Ugyanakkor Hans Haufensteiner - valószínűleg írástudásának köszönhetően - egyszerű zsoldosként jegyzi az 1569. évi tizedjegyzéket. A tizedszedés kettős rendszerében találjuk meg a magyarázatot arra a fentebb említett ellentmondásra, amely a tizedszedőknek, illetve a vár prefektusainak kiadott utasítások között feszül. Mindkét utasítás mást állít a tizedszedők kinevezéséről. Láttuk, hogy a Szepesi Kamara is választott tizedszedőt - ők általában a gömöri kisnemesek közül kerültek ki -, és a murányi prefektus is választott egy tizedszedő párost, amely azonban a vár katonái közül került ki. Nem hagyható szó nélkül a tizedszedés területi vonatkozása. Bizonyos, hogy a 16. század második felében a tizedszedés nem nyúlik túl Gömör vármegye határain.

78 Sokkal bonyolultabb kérdés azonban az egyes falvak fel-, illetve eltűnése a tizedjegyzékekben, illetve azok függelékében, valamint a vármegyén belül kialakított tizedkerületek helyzete. Az egri püspökséghez tartozó vármegyéket, illetve a megyékben található településeket-a tizedelés miatt-az úgynevezett Liber Sancti Joannis elnevezésű kötetben tartották számon.

79 Bár Gömör vármegye az esztergomi érsekséghez tartozott, mivel a kamarai igazgatás Alsó- és Felső-Magyarország között úgy húzta meg a határt, hogy Gömör Felső-Magyarország része volt, így a tizedszedés miatt a Szepesi Kamaránál a kötetről készült másolatokba már Gömör vármegyét is bevették. A tizedutasítás végén jegyzékbe vett 169 település első látásra kevésnek látszik: 1549-ben a dikajegyzék szerint 275 település, de az 1551. évi tizedjegyzékben is - amelybe nyilvánvalóan a Liber Sancti Joannisból 76 Gömöri tizedjegyzék 1581/2. füz. fol. 23-38. és 1581/4. füz. fol. 114-132. 77 Gömöri tizedjegyzék 1581/3. füz. A jegyzékek biztosan nem egymás másolatai, eltérő dátummal és szerkezettel készítették őket; jegyzékéből Matthias Kraus, bár a falvak, valamint a személyek sorrendje általában megegyezik, kihagyta a falvak bíráit és a zsellérek felsorolását. A részösszeadások is különbséget mutatnak. 78 Heves megye tizedkörzeteiről Bán Péter megállapította, hogy az esetek többségében a természetes határokhoz igazodtak, ritkábban a közigazgatási határokhoz. BÁN 1996. 242. p. 79 ILA 1940-1941. 243. p.