Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

lóan adózott, mint a többi uradalmi településen. Volt azonban a városnak is egy malma, amelynek jövedelméből a város a szegényeket tartotta („Molendinum oppidianorum pro sustentandis et conservandis pauperibus in domo hospitalis"). A lakosok felsorolásában az összeírok egy elhagyott fürdőt is említenek. Jolsvához három hold uradalmi föld tartozott, amelynek felébe az udvarbíró 24 jolsvai mérő gabonát vettetett. Az extraneusok kötelesek voltak aratni és vetni, de a városiak semmilyen robotot nem tartoztak teljesíteni. Jolsva karácsonykor 200 darab juhot és 50 korec zabot adott. A jolsvai allódium elhagyott házához háromnyomásos szántóföld tartozott, melyet a kapitány kezelt, a lakosok 20-20 korec zabot, illetve búzát vetettek. A rétet évente bérbe adták, és az erdőben szénégetők is dolgoztak, akik egyetlen halom kész faszén után 50 dénárt fizettek. Az uradalom kisebbik városa, Nagyrőce az 1584. évi urbárium szerint egyáltalán nem tartozott semmilyen robottal, és adóját is három alkalommal, 36 mFt értékben fizethette, de már ez is csökkentett összeg a korábbi 72 mFt-hoz képest. A nagyrőcei egy kerékre járó malom (amely a jövőben két kőre is képes járni) jövedelméből két rész a várat, egy rész a molnárt illette. Nagyrőcén a templomot a nagyröceiek tartották fenn. Feigel Péter megtiltotta, hogy házépítésre az erdőből fát vágjanak ki. Nagyrőcén 1584-ben is egy, az uralkodó tulajdonában álló két kerékrejáró malom volt, de az őrlemény egyharmada a molnárt illette. Ugyanitt a folyóban a halászat haszna a kapitányt illette. 1573-ban Nagyrőcén évente háromszor, egyenként 25 Ft-ot, Jolsván ugyanannyiszor, egyenként 50 Ft-ot fizettek földbér gyanánt. Az urbárium 1584-ben sem Jolsvánál, sem Nagyröcénél nem tüntetett fel zselléreket és puszta telkeket. Az uradalom településeink egyéb terheiröl, panaszairól, illetve az egyedi szokásokról is tudósítanak az urbáriumok. Az összeírok 1549-ben megjegyzik, hogy a murányi uradalomban szokás, hogy évente Tokajból 24 hordó bort szállítanak, melyet fele-fele arányban Jolsván, illetve Nagyrőcén mérnek ki, és a bevételt a várnak adják át. Nagyrőce kapcsán megjegyzik, hogy amikor „Losonczy" a város templomát kastéllyá alakította át („castellum"), jó szóval kicsalta a várostól a templom kegyszereit, és nem adta őket vissza. Kérik ezért, hogy a két - 500 és 25 mFt értékű ezüstmonstranciát, két 40 mFt értékű kelyhet, két 8 mFt-ot érő tálat és két ezüstspatulát, mellyel a szentségeket szolgálták ki, és más ezüstöket adják nekik vissza. Miglészt Basó várnagyának, Tárnok Ferencnek juttatta, amely most a fiskusra szállt, de jelenleg Danes Pál, a Bebekek familiárisa birtokolja, aki az ostrom után