Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

Az 1598. évi urbárium szerint Murány alatt két elhagyott, egykor a vár katonái és gazdasági személyzete számára őrlő, két kőre járó malom állt. Ekkor az allódiumban sem termeltek semmit, és nem vettek fel sem élelemtartalékot, sem egyéb eszközöket. A vámos elszámolása szerint évente kb. 90 mFt-ot jövedelmezett. Az ajándékkötelezettségeket is szinte mindegyik falunál összeírták az urbáriumok. Lehotánál 1549-ben, az ajándékkötelezettséget számba véve, az összeírok megjegyezték, hogy a falu, valamint Umralehota, Koprás, Murányzdichava és Murányhosszúrét vlachjai karácsonykor egy brindzát kötelesek a várnak adni. Később azonban ezeknél a falvaknál vagy nem említenek semmit, vagy egyértelműen rögzítik, hogy a falu ajándékkal nem tartozik. Az egész telkesek karácsonykor Jolsvatapolcán egy tyúkot és fél korec zabot, Süvétén egy tyúkot és fél korec zabot, Periászon egy tyúkot és fél korec zabot ajándékoztak a várnak. Polonkán a telkes jobbágyok és a zsellérek egyaránt egy tömlőt vagy más néven brindzát voltak kötelesek ajándékképpen a várnak adni. Mivel Dluhalukát ekkorra már teljesen elhagyták, a szántóföldjein és mezőin kaszált szénával részben a vár állatait, részben a kapitány, illetve a vár alatt szolgálók lovait etették. A maradékot a jobbágyok használhatták fel. Mivel az uradalom falvaiban 1573-hoz képest a terhek alig változtak, kijelenthető, hogy a század végére kikristályosodott az adózás rendszere. VIII. 1. 4. A két mezőváros, Jolsva és Nagyrőce Jolsva, az uradalom legnépesebb települése különleges jogállással rendelkezett a murányi uradalomban, nemcsak mezővárosi státusa miatt, hanem azért is, mert eredetileg bányásztelepülés volt,

45 ezért a város területén lévő telkekhez nem tartozott külső telki állomány. A jolsvaiak ugyanakkor irtásföldeken végeztek földművelést, amelynek termése nem tartozott a földesúri adózás kötelezettsége alá. Mivel tizedet nem fizettek, valamelyes képet a város társadalmáról csak az urbáriumok adnak. A város társadalmának átalakulását mutatja a középkori állapotokhoz képest, hogy 1584-ben a 148 lakos összesen 42 telekkel rendelkezett. Jolsva és Nagyrőce 1549-ben meghatározott cenzusösszeget fizetett. Ezt a háborús pusztítások miatt Jolsván 150-ről 75 mFt-ra mérsékelték. Húsvétkor 200 bárányt is adtak a várnak. A két jolsvai malom közül a vár tulajdonában álló hason45 ILA 1944-1976. II. ? 457. p.