Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

számvevő, minthogy a kapitány személyzetéhez tartozott, annak alárendeltje lett, így elsősorban az ő elvárásait volt kénytelen teljesíteni. A szigorú jövedelembehajtás azonban indokoltnak látszott. Az ugyanis nem volt alternatíva, hogy csökkentett adóterhekkel ösztönözik a betelepülést, az uradalom és a megye jobbágyainak többlettermelését, és így a vár a nagyobb értékből kisebb adókulccsal több jövedelemre tesz szert. Ha ez így történt volna, a török teszi rá a kezét a növekvő jövedelemre, azaz még nagyobb és erősebb katonasággal terjeszthette volna hatalmát. A magyar végvárrendszer elsőrendű feladata a török terjeszkedés megállítása s ezzel a várak mögötti részek biztosítása volt. Murány esetében ez azt jelentette, hogy a Bebekekkel folyó küzdelem, valamint a török betörések és terjeszkedés ellenére 1549-1572 között - az 1556. évi nagy török pusztítás utáni időszakot kivéve - bizonyíthatóan nem csökkent a vár terményekből, juhokból és a vasból származó bevétele. A birtokigazgatás tehát sikeresen látta el élelemmel a vár katonaságát és személyzetét. Felvetődik a kérdés: miért költöttek ilyen sok pénzt élelemre a zsoldosok, amikor zsoldjuk mellé élelmet is kaptak? Erre elsősorban az a megoldás kínálkozik, hogy sok asszony és gyerek (a katonák létszámának kétszerese) tartózkodott a várban, akiket valószínűleg a katonák élelmeztek.

21 Hozzájárult még ehhez, hogy a nekik eladott jelentős mennyiségű sört, amelyet a tizedgabonából állítottak elő, és a bort, amely a gömöri tizedből származott, igen nagy kedvvel fogyasztották. A számadáskönyv alapján több olyan változás kísérhető figyelemmel a vár gazdálkodásában, amelyekhez külső vagy belső hatásokat köthetünk. Fülek elestéig, sőt még egy további éven át a vár gazdálkodása kiegyensúlyozott volt. Az 1556. évi pusztítások azonban válságot idéztek elő, amely egészen 1560-ig elhúzódott.

22 Ezután újabb fellendülés következett - amelynek érdemét részben Maskó kapitánynak tudhatjuk be -,

23 és amely változások 1572-ig biztosan eltartottak. A kamarai adminisztrációról és a helyi várigazgatás tevékenységéről IIa Bálint azt állította: „a vári központokban a kamara képviseletében felállított gazdasági szervezetnek az lett volna a feladata, hogy a sok kincstári falu jövedelméből a török elleni védelem 21 ILLÉSSY 1894. 232-235. p. 22 Válságon azt kell érteni, hogy a Magyar Kamara támogatása nélkül a birtokigazgatás nem volt képes ellátni a katonaságot. 23 Az 1577. évi haditanácskozás anyagában Murányról a következőket találhatjuk: „van szorgalmas kapitánya, ki maga néz minden után; ez idő szerint itt nincs szükség semmi új intézkedésre vagy építkezésre." GEÖCZE 1894. 671. p.