Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása
nárt, ha egy marhát vagy lovat, akkor két dénárt, gyalogostól egy dénárt, juhok vagy kecskék után egy dénárt kellett bevennie. 16 A vámos az éves bevételt 100 mFt-ra becsülte. A tíz évvel utána szolgáló Cristof Bobek vámos esküjében ugyanekkora vámtételekről számolt be, de az összeírok szerint ezer darab zsindely után csak tizet kellett fizetni. 17 Az 1573. évi urbárium felvétele előtt készített felmérés alaposan szemrevételezte a vám helyzetét. 18 Kiderült, hogy a vámbevételek erősen ingadoznak. A közúton („via publica") korábban nagy volt ugyan a forgalom, de ebben az évben a török miatt eléggé járatlan. Az első vámost, Severinus Sawkát a törökök fogságba vitték, és most a vámhely épülete üres. A mostani, mind Murányban, mind Sumjácban is vámos, eskü alatt vallotta, hogy Murányban egy év alatt nem több mint 50 forint és 71 darab kősó volt a jövedelem, 1573. július 28-ig 28 Ft és 44 kősó érkezett. A sumjáci vám éves jövedelme 12 mFt volt. A vámos jövőbeni elhelyezéséről a vizsgálatot folytató biztosoknak az volt a véleményük, hogy a vámot a vár alatti kastélyba kell áthelyezni, és a vámosnak havi két forint fizetést kell adni. A vámszedöhely fenntartására nemcsak a vár bevételei miatt volt szükség, hanem a harmincadok elkerülésének megakadályozására is, ahogyan arról Werner György 1555-ben keletkezett leveléből értesülhetünk. A felső-magyarországi jövedelmek kezelőjének ugyanis tudomására jutott, hogy sok kereskedő a Murány alatt Pozsonyba, illetve Bécsbe vezető utat csempészésére használja. 19 Ennek megakadályozására ő nem képes, ezért arra kérte az Udvari Kamarát, parancsolják meg a vár udvarbírájának, hogy a vár alatti vámon vizsgálják meg a szállított árukat, és azokat, amelyeket a királyi vámokon nem vagy hamisan vallottak be, kobozzák el. Werner szerint ezzel a kereskedés útvonalát ismét a bányavárosok felé irányíthatják, ahol a vámfizetést nem lehet elkerülni. Ellenkező esetben azok, akik ezekről a vidékekről Murány felé tartanak, árujukat úgy tudják a Tiszántúlra szállítani, hogy harmincadot nem is érintenek. 20 16 MOL E 156 Fasc. 24. No. 75. 25 p. 17 MAKSAY (szerk.) 1959. 314. p. 18 MOL E 32 1. köt. Johann Ankereit és Franz Kamper jelentése a murányi uradalomról. Pozsony, 1573. augusztus 23. fol. 272v-274v. 19 MOL E 41 1555. szeptember 24. No. 100. Werner Varannó kapcsán jelezte, hogy a vámkezelésben ott is gondok vannak. 20 Mint ahogy azt a Hódoltsággal folyó vas- és fegyverkereskedelem kapcsán is látjuk, a vár kapitánya és udvarbírája valójában nem tudott hatékonyan fellépni a csempészet ellen.
