Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
gedhetetlen alapanyaga volt. A provizor általában 3 szekérért fizetett 1 forintot. 1556-os, részletesen fennmaradt számadásából tudjuk, hogy januárban 9 szekeret, majd Jolsváról 5, április-május folyamán a tiszolci Luca Kordétól (aki a Murányhoz tartozó hegyekben égetett) 40 szekeret, ezt követően még 7 szekérnyit, szeptember 21. és november 23. között pedig 34 szekeret vásárolt Murányból. 78 A murányi hadszertár működésének bemutatásakor láthattuk, hogy a murányi uradalom vashámorosai rendszeresen kereskedtek a törökkel. Úgy tűnik azonban, hogy ezenkívül a vashámorosok saját maguk értékesítették a hámoraikban előállított vasat, és a Magyar Kamara engedélyével szállították Erdélybe. 79 A Kamara ezt csak azoknak engedélyezte, akik a vasat maguk állították elő; azoknak, akik csak felvásárolták és kereskedtek vele, mind a harmincadokon, mind az egyéb vámhelyeken meg kellett fizetniük a vámot. Az Erdélybe vezető vámokon ugyanakkor ezt nem akarták tudomásul venni, ezért Herberstein 1589-ben a szepesi kamarai tanácsosoktól azt kérte, adjanak parancsot a vámszedőknek, hogy ezt a kiváltságot a vashámorosok élvezni tudják. A kérést a murányi uradalomban dolgozó vashámorosok már többször is jelezték számára, így a nevükben és az uralkodó haszna érdekében is továbbította, ugyanis minél több vasat termelnek a hámorosok, annál többet adóznak érte (a murányi uradalomnak). A murányi vas erdélyi exportját csak a tizenöt éves háború törte meg. A murányi uradalom 1601 -ben felvett urbáriumából megtudjuk, hogy a hét vashámorból csak egy működött, mert a hámorokban előállított vasat nem tudták Erdélybe szállítani. 80 Az augusztusban felvett összeírás továbbra is 50 dénáros értéken tartotta számon a hámorok heti működése során a várnak fizetett adót. A Kislehotánál összeírt hámorokról megjegyzi, hogy azokat a nagy ínség („theirung") miatt elhagyták, de ha dolgoznának, a békétlen időkben a vasat akkor sem lehetne Erdélyben értékesíteni. Jolsva összes hámorát is elhagyták, mindenekelőtt a már két éve tartó éhség miatt. Mivel az utak Erdély felé le vannak zárva, a vasat nem tudják odaszállítani és ott eladni. Eddig az eladott vasért cserébe sót vettek, amelyből el tudták látni a 77 A szekérmértéket sajnos nem lehet biztosan meghatározni. A hutákban 1 rész vasérc kohósításához 9 rész faszén szükséges. Azt nem tudjuk, hogy a hámorokban vagy a kovácskemencékben milyen arányban használtak fel faszenet a vas további megmunkálásához. 78 MOL E 554 Szalay-gyüjtemény 1727. t. sz. fol. 15. 79 MOL E 254 1589. március. No. 56. Murány, 1589. március 7. 80 ÖStA HKA IIFU RN. 70. Konv. 1601. Jun.
