Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

5. diagram Az uradalom nyersvasbevételei 1553-1598 Bár kétségtelen, hogy egy-egy török portya (pl. 1556-ban) jelentős károkat okozott, a fenti adatok is mutatják, hogy a vasmüvek gyorsan kiheverték őket. A murányi udvarbíró 1556 májusában azt jelentette, hogy a törököktől és Bebekektől tartva az egész völgyből nemcsak a lakosok, hanem a vashámorok és huták munkásai is a Szepességbe menekültek, így a várnak a vasgyártásból és -feldolgozásból szerinte nem lesz jövedelme. Jóslata csak részben igazolódott: 1556-ban a vár 27 mázsát, az előző évi mennyiség harmadát kapta nyersvasból. A huták cenzusa ugyanakkor 18 mFt volt, ami 90%-a az 1555-ös évben elkönyvelt összegnek. A következő évben már 148 mázsa nyersvas és 152,5 mFt huták után fizetett adó jövedelme volt a várnak, ami azt mutatja, hogy a vasmüvek munkásai gyorsan visszatértek műhelyeikbe, és többet termeltek, mint az 1556. évi török támadás előtt. Mélyrehatóbb pusztítást okozott azonban a tizenöt éves háború és a Bocskai-felkelés,

71 de az uradalom területén még 1598-ban is 8 hámor és 6 huta működött, ami azt erősíti, hogy még a legkeményebb háborús időkben is akkora volt az igény az itt termelt vasra, hogy a hámorosok vállalták a hámorok gyors újjáépítését és a kockázatos termelést. 71 HECKENAST 1991. 124. p.