Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

VIL 3. Vasfelhasználás, a vas értékesítése és kereskedelme A vár számadásaiból kiderül, hogy az adóként szedett vasból sokszor igen jelentős mennyiséget fordítottak a vár szükségleteire. A vár kovácsainak néha csupán egy mázsát, de előfordult, hogy 64 mázsát adtak át. Sokszor csak szegeket készítettek belőle, de a nagy mennyiségű vasat biztosan a vár építkezéseihez és a hadszertári szükségletekre használták fel. A vár felvonóját is rendszeresen kellett javítani, ami rengeteg vasat igényelt. A beérkezett vas döntő többségét azonban a vár értékesítette. 1549 és 1572 között egyre több vasat adtak el. A vas ára a számadáskönyv elszomlásai szerint a vizsgált időszakban sem nem emelkedett, sem nem csökkent, így egy mázsáért mindvégig egy magyar forintot számolt el az udvarbíró. Csak feltételezni lehet, miért nem kértek több pénzt a vasért, amikor már a század elejétől drágult a vas.

72 A murányi vastermelésről korábban írt tanulmányomban az előállított vas kereskedelmi értékeléséről nem tudtam értékekkel szolgálni, mivel erről a számadáskönyv csak a fent említett adatokat tartalmazta. Mivel meglehetősen elképzelhetetlen, hogy 23 év alatt állandóan egy magyar forintos mázsánkénti áron értékesítették a vasat, feltételeznem kell, hogy az az ár pusztán a kamarai szervek számára kimutatott összeg, a vasat valójában az udvarbírák és a kapitányok magasabb áron, a saját hasznukra értékesítették, s a számadásokba csak egyforintnyi bevételt jegyeztek fel. (Az is figyelemre méltó, hogy egyetlen alkalommal sem találtam utalást arra, hogy az udvarbíró vagy a kapitány a vasat valamely más cikkre-élelemre cserélte volna. Ez szintén azt mutatja, hogy a vaskészleteket nem célszerűen használták.) A század elejétől folyamatosan drágult a vas Magyarországon. Az ugyanezen időszakban értékesített magasabb vasárra kiváló példát nyújt, hogy a breznicskai, kamarai tulajdonban lévő vasmüvet a kamara 1565-ben úgy adta bérbe, hogy a kamarai szükségletek biztosítására másfél forintos vasfelvásárlási árat állapított meg, de a magánosoknak értékesített vas árát 2 forintban szabta meg.

73 Korábban azt is feltételeztem, hogy a murányi vasat a kamarák közvetítésével (vagy esetleg közvetlenül) más végvárak, hadszertárak vagy az ország fontosabb ágyúöntő műhelyének 72 Budafelhévizen 1510-ben 1 mázsa 1 forint, 1522-ben 1,1 forint, Vajdahunyadon 1515-től 1522-ig másfél forint, 1530-ban pedig 1,75 forint. HECKENAST 1991. 52. p. 73 A kamarai vasmüvek történetéhez tartozik, hogy sem a bérlő, sem a kamara nem tudta gazdaságosan üzemeltetni a vasmüvet. HECKENAST 1991. 111. p.