Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

pedig le kell rombolni. Eltekint azonban attól a részlettől, amikor a várvizsgáló biztosokjavaslataik végén sorrendet állítottak fel a szükséges építkezések között. Ők sürgetőbbnek tartották egy új magtár felépítését, mint a fegyvertár vagy a puskapor tárolására alkalmas épület építését. A biztosok szerint csak ezek után kerülhetett sor a közvetlen védelmet szolgáló falak magasítására és a szikla lebontására. Csorba az 1577. évi haditanácskozás anyagából is idéz, kihagyva a murányi várra vonatkozó részeket,

177 amikor a következőket állapították meg: „itt nincs szükség semmi új intézkedésre vagy építkezésre".

178 Ezt követően egy 1780-ból származó leírásból idézi Muránnyal kapcsolatban, hogy „a szomszédos hegyhátakról be lehet lőni a várat, nehéz védeni azt. Ennek következtében már minden épület rommá vált benne, amit hamarosan az öreg várfal is követni fog."

179 Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a 18. század utolsó harmadából származó megállapítás, mely szerint a várépületek már nem állnak, nem vonatkoztatható a 16. század második felére, illetve a 17. század első éveire, amikor Murány hadászati szerepe miatt nagyobb figyelmet fordítottak a vár építményeinek állapotára. Nem beszélve arról, hogy ha az a bizonyos „szomszédos" hegyhát már az 1549. évi ostrom idején is veszélyeztette volna a várat, azt a jól képzett, gyakorlott Áldana is bizonnyal kihasználta volna. Murány 1549. évi elestének okát nem fekvésében kell keresnünk, sokkal inkább az egyenlőtlen feltételekben és a fegyelmezetlen védők magatartásában. A Habsburg katonai vezetés számára ezek a tanulságok nyilvánvalóak voltak, amit abból mérhetünk le, hogy Murány ezt követően a fegyverrel és élelemtartalékkal rendkívül jól ellátott várak közé tartozott, a benne szolgáló német katonák hűségében a mindenkori „bécsi királyok" pedig mindig megbízhattak. Úgy tűnik, fekvése később, végvári funkciójának elvesztése után is fontos hadászati szerepre predesztinálta Murányt: majd másfél évszád múlva, 1702-ben, amikor sok egykori végvár lebontására, felszámolására készítettek javaslatot, Murány azok között a várak között szerepelt, amelyeket inkább erődíteni kell, nem lebontani.

180 A kastélyról, a polonkai és a sumjáci palánképítményekről alig állnak rendelkezésre adatok. Nemcsak jellegüket, építésük körülményeit nem ismerjük, hanem létrehozásuk pontos idejét sem. A palánkok építményeivel kapcsolatban a források 177 Uo. 107-108. p. 178 GEŐCZE 1894. 671. p. 179 CSORBA 1995. 109. p. 180 OROSS 2005. 267. p.