Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

őrség 56 rFt 15 kr, a polonkai 70 rFt, a murányi 762 rFt 45 kr, a Murány alatti kastély 171 rFt 15 kr). Az, hogy a cseh-morva rendek részt vettek a bányavidék, és ezzel Murány őrségének fenntartásában, annak köszönhető, hogy ők is belátták ennek célszerűségét.

45 A rendszertelenül és nem teljes egészében kifizetett zsoldösszegekből ugyanakkor úgy tűnik, hogy ez a pénz sokszor nem jutott el Murányba. A várban állomásozó katonák létszámáról és fizetésük sokféle módjáról rendelkezésre álló források alapján a következő megállapítások tehetők: - a fellegvárban - az előírtakhoz képest alacsonyabb létszámban - mindig német, a kastélyban és a két palánkban pedig mindig magyar és szláv őrség állomásozott; - a németek élelmezése zsoldjuk terhére történt; - a zsold terhére kiosztott élelem értéke (csakúgy, mint Komáromban és Győrben) a leszolgált időnek megfelelő összeg felét is elérte; - az elszámolások alkalmával a fennmaradó összeget az uralkodó sohasem volt képes a teljesen kifizetni. Mivel az 1555., 1557., 1565. és az 1570. évi mustrák alkalmával sem tudták teljesen kifizetni a murányi őrséget, felvetődik a kérdés, volt-e arra példa, hogy bármikor is sikerült volna a teljes őrséget egyszerre kifizetni. A ki nem fizetések gyakorisága azt mutatja, hogy ez rendszer volt, nem pedig kivétel: a központi kormányzat által megállapított zsoldösszeg tehát nem járt valós következménnyel. Ez csupán valamiféle irányösszegnek tekinthető, amelyet esetleg egyes magasabb beosztású katonák, tisztviselők megkaphattak (ők is inkább valamiféle egyéb módon és nem készpénzfizetéssel), de a katonatársadalom nagy része nem. Bár a fizetetlenség miatt minden murányi rendszeresen panaszkodott, valójában tisztában voltak azzal, hogy sohasem fogják teljesen kifizetni őket. Amelyikük tehát csak tehette, ezért is igyekezett más módon készpénzhez jutni. Egyesek a vár körüli munkákban segédkeztek, mások a tizedszedéskor jutottak kisebb-nagyobb többletjövedelemhez. A murányi uradalom falvaiban letelepedett, egykor a várban szolgáló katonák, illetve konkrétabban Hans Haufensteiner esete azt a feltételezést is megengedi, hogy a tartozások kifizetése helyett a vár kapitányai - akik egy személyben az uradalom vezetői is voltak-az uradalom falvaiban adtak jobbágytelket a katonáknak. A murányi katonák zsoldfizetése azt is mutatja, hogy a német zsol45 A győri végvidék finanszírozásához nagymértékben járultak hozzá az alsó-ausztriai rendek. PÁLFFY 1999.