Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

haladni, a Garam mentén, amelyről leghamarabb Léva magasságában lehetett nyugatra, Pozsony irányába fordulni. Ezt követően a Dunán Komáromnál átkelve, vagy északról kellett a nehezen járható Csallóközt elkerülniük, hogy Pozsonyba jussanak. Ez az útvonal végig az első magyar végvárvonal mögött vezetett ugyan, de a törökök vészes közelségében. Ha Zólyomnál északi irányt vettek, akkor a hosszabb, de biztonságosabb utat választották. A Sturec-hágón keresztül Rózsahegynél érték el a Vág völgyét, amely mellett azonban csak rövid ideig haladtak. A kassai követek, bár szintén Rózsahegyen keresztül mentek, megszálltak a Vág jobb partján található Turányban.

90 Ez azért volt körülményes, mert másnap az induláskor vissza kellett térniük a Vág bal partjára, hogy Szucsányon és Túrócszentmártonon keresztül a már említett Kosztolistye magasságában azt az utat használják, amelyet a murányiak. Ettől fogva már egyértelműen a Tótpróna-Bajmóc-Zsámbokrét-Nagyszombat-Pozsony útvonalon haladtak. Az utak időtartamára vonatkozóan kevés használható adatunk van. Az 1564. február 20-án, a várból a Pozsonyban tartózkodó kapitányhoz küldött követ útja 14 napig tartott. Az 1566/1567-ben a Pozsonyba küldött a levélhordónak 17 napig, majd 19 napig tartott a Murány-Pozsony-Murány útja. 1570-ben Mathias Fischer Pozsony-Murány útja október 10-től október 26-ig, illetve december 20-tól 1571. január 4-ig tartott. A 15 napig tartó visszaút a kemény tél miatt még indokoltnak tűnik, de meglehetősen érthetetlen, hogy októberben miért tartott 16 napig a visszatérés. (Mindkét esetben a visszaindulás időpontját az összeg átvételét követő naptól számítottam.) A következő évben október 27-én indult vissza, és már 29-én a várban tartózkodott.

91 A számadáskönyv több esetben nem tesz említést arról, hogy egy-egy út mennyi ideig tartott. A útelszámolások alapján úgy tűnik, hogy a vár alkalmazottai mindig kihasználták a költségtérítéses utazás előnyeit, a Pozsonyban/Löcsén/Késmárkon stb. tartózkodás kedvező lehetőségét, ráadásul akár oda-, akár visszafelé lassabban haladtak, és több napot számoltak el, mint amennyi az út megtételéhez feltétlenül szükséges volt. Ezt igazolja az is, hogy a kassai követek 1572 telén Kassáról, kocsival utazva 11 nap alatt értek Pozsonyba úgy, hogy útjukat Iglón és Szentmiklóson is rövid időre megszakították. Tudjuk, hogy a murányi 90 H. NÉMETH 1997. 91 Ez az időtartam ugyanakkor rendkívül jónak számít: a Kassa-Pozsony útvonalat egy gyorsposta valamivel kevesebb, mint 3 nap alatt tette meg. KENYERES 1999. 113. p.