Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

számvevők is kocsival utaztak, ami bár kényelmesebb volt, mint a lovaglás, de jóval lassabb is. Meglepő, hogy levélvivőknek milyen ritkán számoltak el költségtérítést. Úgy tűnik, hogy a híráramoltatásnak ezt a módját nem szívesen választották. Az biztos, hogy a pénzkérés és a számadások elfogadtatása ügyében a leghatékonyabbnak az mutatkozott, ha a vár valamelyik jelentősebb tisztviselője személyesen jelent meg Bécsben és Pozsonyban, és állandó jelenlétével, folyamatos írásbeli és szóbeli kéréseivel nem hagyta, hogy a tisztviselők megfeledkezzenek a murányi őrség ellátásáról. Ez azonban nemcsak nagy költséggel járt, hanem a kamarás uraknak is kellemetlen volt. Valószínűleg épp ezért írták elö Maskó Menyhértnek az 1574-ben kiadott újabb utasításban, hogy az élelemmel és más dolgokkal kapcsolatos ügyekben ne emberét küldje az uralkodóhoz vagy a Magyar Kamarához, mint ahogy azt eddig tette, hanem levelet írjon.

92 A hírvivők („cursores fréquentes") ugyanis indokolatlan költségeket számoltak el. Ezentúl ha személyesen kellett megjelennie a Magyar Kamaránál, napi 1 mFt-ot számolhatott el, ha számvevőt vagy mást küldött, igazolást kellett kiállítania, hogy az illető mely napon indult el. Visszatérése után ez alapján kellett kiszámítani a kifizetendő összeget napi 40 magyar dénárral. Úgy tűnik azonban, hogy ezt az előírást éppen a központi szervek nem tartották be. Az Udvari Kamara ugyanis 1576. január 5-én kelt levelében arra utasította Maskót, hogy Georg Sorgernek fizesse ki annak az útnak költségeit, melyet 1575. június 23-tól október 7-ig Murányból Károly főherceghez (Bécsbe?) tett.

93 A 107 nap távollét költsége 59 mFt 21 dénár és 1/3 pfenniget tett ki, amely a számvevő élelmét, a kocsi ellátmányát (a lovak takarmányát) tartalmazta. (A kapitányi utasítás szerint mindössze 42,8 mFt-ot kellett volna neki fizetni.) A kiadások azonban - bár a benyújtott elszámolásokat helyesnek tartották - az udvari kamarai tanácsosoknak sem tetszettek. Nem tartották indokoltnak a számtartó azon luxusát, hogy kocsival utazott. Ezt ez alkalommal utoljára elfogadták ugyan, de a jövőre nézve megtiltották. (Érdekes, hogy a 16. századi magyarországi udvarbírói utasítások között a murányihoz hasonló útiköltség-elszámolással másutt nem találkozhatunk, sőt a levélvivőkről is csak egy-két utasításban.) 92 KENYERES 2002/b. 508. p. 93 ÖStA IIKA GBÖ Bd. 399. fol. 78.