Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
V. Murány helyzete a végvárrendszerben
Pozsonyban, illetve Bécsben tartózkodott, fontos kapcsolatokat építhetett, amelyeket a vár hasznára is fordíthatott. 75 Az utolsó forrásunk Murányból küldött levélvivőre 1578-ból származik. Dráb Ferenc ekkor Sorger megbízásából két alkalommal is Bécsben járt, 76 hogy az ott tartózkodó Maskó prefektusnak elvigye Sorger leveleit, melyeket a gömöri tized tárgyában írt. Útjára alkalmanként 1,5 mFt-ot kapott. Összegezve a nem bevásárlási célú hivatalos (költségtérítéses) utakat, két fontosabb dolgot lehet felismerni. Az utak egy része a közigazgatási és hadi igazgatási központok felé irányult, leggyakrabban Pozsonyba és Bécsbe. Mindebben persze semmi váratlan nincs, ugyanakkor azt is meg kell említenünk, hogy csak néhány alkalommal utaztak a felső-magyarországi igazgatási központok felé, 77 de az alsó-magyarországi Besztercebánya és Körmöcbánya, ahol a murányi ügyekben is gyakran eljáró Alsó-ausztriai Kamara alá rendelt két kamarai igazgatóság is működött, egyáltalán nem szerepel a költségtérítéses utak között. Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy mindkét helyen megfordultak. A Körmöcbányára induló rendszeres utakra a számadáskötetben található utolsó év, 1572 után került sor. Maskó Menyhért ugyanis személyesen havi rendszerességgel jelent meg a körmöci alkamaránál, hogy a törökök és a martalócok miatt a kastélyban tartott 40 drabant zsoldját felvegye, és Murányba visszatérve a katonákat kifizesse. 78 Az utazásokért azonban nem kapott költségtérítést (fizetést). Ezért ekkor az Udvari Kamara megparancsolta a körmöci alkamarának, hogy ezentúl azonnal fizesse ki Maskót (minden útra 2 forint költségtérítés járt számára), és az eddig felhalmozott adósságot is egyenlítsék ki. Az utak másik - részben a fentiekkel közös halmazt képező - része az élelemellátás miatt látogatott felső-magyarországi helyekre vezetett, azaz leginkább Lőcsére és Késmárkra, ritkábban Eperjesre, Kassára, Besztercebányára és Körmöcbá75 Jó lenne ismerni, mi történhetett vele 1578. évi utolsó említése után. Meghalt, vagy talán feljebb lépett a magyar kamarai adminisztrációban, esetleg valamely udvari hivatalban talált megélhetést? 76 Dráb Ferenc („ferentz drab") elismervénye. Murány, 1578. október 12. A nyugtát, felkérésre, Lupus János készítette. Gömöri tizedjegyzék 1578/12. füz. 18. nyugta fol. 43. 77 Eperjesre egyetlen alkalommal 1552-ben, Kassára 1552-ben, 1564-ben és 1566/1567-ben. 78 ÖStA HKA GBÖ Bd. 131. Bécs, 1577. október 25. fol. 517v-r. és uo. Bd. 127. 640r-v. Bécs, 1575. október 14.
