Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

nyara. Ugyanakkor Gömör vármegye nyugati határát csak a besztercebányai utazások miatt lépték át, illetve egy alkalommal a zólyomi látogatás során. Nem utaztak tehát az alsó-magyarországi Selmecbányára, Breznóbányára, Bakabányára és Zólyomlipcsére. Déli irányba csak a vár uradalmában fekvő Jolsvára mentek, ahol a vár alkalmazottai több ízben is vásároltak. Jolsva volt ugyanakkor az egyetlen város, amely miatt a vár beszerzői a török közelébe merészkedtek. Feltűnő még a szintén gömöri Rozsnyó, valamint a már kishonti, de még közelebb fekvő Rimaszombat mellőzése. Mindkét város fontos piacokat tartott, előbbi saját vasbányákkal és jelentős feldolgozóiparral rendelkezett, utóbbi a hódoltság felé irányuló egyik fontos kereskedelmi központnak számított.

79 Ebből azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a török közelsége alapvetően meghatározta a vár élelembeszerzési körzetét, a vár beszerzői, szemben a magyar kereskedőkkel, nem merészkedtek a hódoltság területére. Vásárlási szokásaikról megállapítható, hogy leginkább a két legközelebbi „nagyvárosban", Lőcsén és Késmárkon vásároltak, egy alkalommal csak annyi marhát, amennyi 3-4 hónapra volt elegendő. (Előfordult ugyan, hogy csupán 5 darabot vettek egyszerre a közeli Vizesréten, de ez nem voltjellemző.

80 A vizesréti vásárlásról fennmaradt forrás az egyetlen, amely azt mutatja, hogy a vár közvetlen közelében is vásároltak. Ez ugyanakkor arra is bizonyíték, hogy jobban megérte távolabbi vásárokra utazni, ahol a nagy tételnél engedményt is kialkudhattak, és egyúttal más élelmiszereket is beszerezhettek.) A vásárlási helyekre jellemző, hogy légvonalban mérve 25 (Csetnek, Jolsva, Vizesrét), 55 (Késmárk, Lőcse), illetve 90 km-en belül (Kassa) helyezkedtek el. Tokajban a marhabeszerzési piacok átlagtávolsága 35-40 km, illetve 80 km volt (szintén légvonalban).

81 Az élelembeszerzést általában a vár mészárosa, Leonard Ziplinger, Emericus Dluhaluka, a „mindenes" vagy valamely tisztviselő: a malomfelügyelő, a lelkész vagy az alkapitány (Kraus) végezte. A kapitányi utasítások távollétre vonatkozó rendelkezéseit nem vették komolyan sem a vár tisztviselői, sem a központi hatóságok. Annak ellenére, hogy mindhárman- engedélykérés után - legfeljebb 2 napra távozhattak a várból (Dominicsnak Niclas Salm főkapitánytól, Maskónak és Herbersteinnek pedig a Haditanácstól 79 BUZA 2001. 80 MOL E 554 Fol. Lat. 1274. 1582. június 24. Valentinus Nemec mokralukai bíró nyugtája Maskó Menyhértnek a marhákért kapott 28,47 forintról. 81 N. KISS 1973. 98. p.