Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

Szerencsére tudomásunk van ennek az elszámolásnak a sorsáról. Afelől nem lehet kétségünk, hogy a murányi számvevő nem saját kényelmén spórolt „hivatalos kiküldetésen". Tudták ezt a Magyar Kamaránál dolgozó kollégái is, így hiába próbálta számadásában a „nehéz idők" közhellyel meghatni őket. A számadását felülvizsgáló kamarai ellenőr, különösebb indoklás nélkül a 108,7 mFt összköltséget áthúzta, és 75 forintot írt fölé, azzal a szűkszavú indoklással, hogy csak ennyit engedélyeznek a fenti költségekre. A korabeli kamarai igazgatás és elszámolási rendszer érdekessége, hogy mégiscsak a számvevő által kimutatott költségekhez állt közel az általa felvett végső összeg. A tizedelszámolások között fennmaradt másik nyugta szerint Sorger az eredetileg benyújtott nyugta szerint felvette ugyan a 108,7 mFt-ot,

74 ebből azonban nem 33,7 mFt-ot, hanem csak 16,85 mFt-ot kellett visszafizetnie. A számadáskötetben-amelynek adatait véglegesnek tekinthetjükugyanis 91,85 mFt szerepel a számvevő pozsonyi-bécsi ténykedésének végső költségeként. Egy esetben arra is van forrásunk, hogy a vár megbízottai Zólyomba utaztak. 1578-ban négy utat is meg kellett tenniük azért, hogy ahhoz az élelemvásárlásra szánt 800 forinthoz hozzájussanak, amely összeg a zólyomi dikából származott, és amelyet egyszerre nem tudtak átadni a várból küldött Georg Sorgernek. Április 23-tól 8 napot töltött Zólyomban, mivel azonban Melchior Ostraliczky még nem kapta meg a parancsot a Magyar Kamarától, hogy az összeget át kell adnia, a murányi számvevő dolga végezetlenül tért vissza. A parancs átvétele után aztán június 15-től 21-ig, július 11-től 19-ig és 26-től 28-ig számoltak el Sorger, majd Johanes Lupus útiköltségeire, a négy útra összesen 12,56 mFt-ot. A számvevő által felvett utazási költségtérítések igencsak magasnak tűnnek fizetéséhez képest. Joggal feltételezhetjük, hogy bár kamarai kollégáival folytatott tárgyalásai nem mindig voltak konfliktusmentesek (különösen, ha hasonló elszámolásokat akart velük elfogadtatni), mégiscsak szívesen volt távol a zord Muránytól. Sorger egyrészt kellemesebb körülmények között időzhetett Pozsonyban, másrészt fizetését ugyanúgy kapta, mintha Murányban lett volna. Georg Sorger 16 éves murányi Jelenléte" (nevével az 1578. évi tizedelszámolásokban találkozunk utoljára) azt mutatja, hogy ő sem lehetett elégedetlen helyzetével, a vár alkalmazásában maradt, ameddig csak tudott. Meg kell jegyezni, hogy miközben a számvevő 74 Gömöri tizedjegyzék 1572/11. füz. 15. nyugta, fol. 141. Georg Sorger számvevő nyugtája pozsonyi és bécsi útiköltségeinek átvételéről. Murány, 1572. március 29.