Fabó Beáta - Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa 1/1. 1660-1873 (Budapest, 2003)

Történeti összefoglaló

pót, akik több-kevesebb alaptérképet és számtalan helyszínrajzot készítettek, s a Mérnöki Hivatalban dolgozó mérnökök (Incze György), illetve városi megbízásból ténykedő magánmérnökök (Halácsy Sándor) egyaránt feladatokat kaptak. A technika fejlődésével párhuzamosan azonban a térképkészítés egyre inkább elszemélytelenedett. A korszak másik sajátossága, amikor csak a nyomda vagy a kiadó ismert. Ezekben az esetekben lehetséges, hogy valamely korábban használt térképet alakíttattak át kereskedelmi célra (ld. Emich Gusztáv a Haeuffler-féle térképet többször is kiadta). A nyomdák jelentős része bécsi (Köhe, Walzel, Schmied).

Ha az ábrázolt területet nézzük, összefüggésben a Duna-part tervezett szabályozásával, a Dunát is többször felmérték, ellenben a városrendezési tervekben háttérbe szoruló Budáról kevesebb térkép készült, talán csak az ingatlanpiac (Lánchíd építése), az ipartelepítés miatt fontosabb területekről (Víziváros, Újlak). A Belváros, Lipótváros és a Margit-sziget felmérését a városrendezési, Duna-szabályozási, csatornázási stb. munkálatok miatt az 1860-as években ismételten végrehajtották, kiegészítve a parcellázandó Angyalföld területével. Kőbánya az 1840-es évektől került a térképezés középpontjába: elsősorban a szőlőművelés, téglagyártás miatt, de azért is, mert szemben a belső városrészekkel, nem volt az árvíztől veszélyeztetve.

A mezővárosi jellege miatt korábban elhanyagolt Óbuda belterületét akkor kezdték térképen ábrázolni, amikor részben az ipartelepítés, részben a régészeti feltárások miatt több irányból is a figyelem középpontjába került. (Az 1840-es évekig szinte nem is készült erről a területről térkép.)

A XIX. század folyamán egyes kisebb,jól körülhatárolható területek (Városmajor, Kőbánya, egyes budai hegyek) ábrázolása gyakorlati célokat szolgált: a térképészhallgatók a korábban fel nem mért terepen jól gyakorolhattak. A kisebb bel-, illetve külvárosi telekegyüttesek felmérését birtokkérdések, telekosztások, parcellázások tették indokolttá.

Egyes peremtelepülések térképezése is jelentős méreteket öltött: Albertfalva, Budafok, Nagytétény, Békásmegyer, Cinkota, Rákospalota, Rákosszentmihály, Soroksár, Újpest, Csepel az ipartelepítés, vagy a jobbágyfelszabadítás után a volt uradalmi területek árusítása miatt lett érdekes.

A Habsburg-birodalom, illetve a Monarchia katonai térképezését 1839-től a bécsi székhelyű Kaiserlich-königliches Militärgeographisches Institut végezte. AII. katonai felmérés pest-budai szelvényei 1841-1842-ben, 1859-ben és 1861-ben készültek, ezeket az 1:28 800 méretarányú pest-budai terepi szelvények alapján 1864-től sokszorosították. Az I. és a II. katonai felmérés szelvényei azonban 1918-ig nem kerültek nyilvánosságra, azaz a polgári térképezéshez nem használhatták. 1918 után elméletileg a bécsi hadilevéltárban hozzáférhetővé váltak a szelvények.

Az 1850-es években kezdődött - adózási célból - a módszeres kataszteri térképezés, melyet 1856-tól állandó kataszternek (majd 1894-től országos, kataszteri felmé-38