Fabó Beáta - Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa 1/1. 1660-1873 (Budapest, 2003)

Történeti összefoglaló

Pesten a Belvárosról már a XVII. század végén készült térkép, azonban a XVIII. század végéig igazán csak a Lipótváros mint új városrész térképezése kezdődött meg, a mezőgazdasági jellegű Teréz-, József- és Ferencváros területéé nem. Kőbánya vagy Angyalföld térképi megjelenítése kifejezetten esetlegesnek mondható: a belterülettől távol eső helyeken szőlőművelés, mezőgazdasági termelés, állattenyésztés folyt.

Békásmegyer, Cinkota, Csepel, Rákoscsaba: e régi alapítású települések területét már a XVIII. században ábrázolták birtok- és úrbéri térképeken, ahogy a városok tágabb környékét is a szomszédos településekkel, illetve azok birtokosaival folytatott birtokviták miatt. A Dunával a XVIII. században viszonylag ritkán foglalkoztak, bár történtek kísérletek a folyó térképezésére.

A várostérképezés első virágkora a XVIII. század végén kezdődött, s a XIX. század elején, az 1830-as években teljesedett ki, köszönhetően a József nádor és a Szépítő Bizottmány által megkezdett városrendezési munkálatoknak, a Lánchíd építésének, az 1838. évi árvíz miatt bevezetett építési szabályozásoknak. Az ostromtérképek, majd a

II. József idején kezdeményezett, a birtokviszonyokat és a további városfejlesztés lehetséges irányait megadó kataszteri térképek, a határvitákat lezáró térképek után egyre nagyobb számban jelentek meg a tájékozódást szolgáló vagy a szabályozási munkálatokhoz használt térképek.

Sajnos, még ekkor is ritkán datálták a térképeket, holott úgy tűnik, rendszeressé vált a térképkiadás: 1802 óta a magánhasználatra szánt, kereskedelmi célú kiadványokban mellékletek is megjelentek. (Wegweiser, Almanachok, Blaschnek-féle térképek, Vasquez-féle album). Még mindig sok az ismeretlen szerző, de koncentráltabbá vált a - főleg tematikus - térképek készítése: pl. Blaschnek Sámuel kereskedelmi célú térképeket, Baczó József, Vörös László vízügyi térképet készített. Az 1820-as évektől kezdték gyakrabban ábrázolni a már beépített, a belterületnél valamivel tágabb környéket, az 1830-as években folyt a Duna-mappáció Vásárhelyi Pál vezetésével.

Budán a Vízivárost és Újlakot ezekben az évtizedekben ritkán ábrázolták, ugyanakkor más városrészek (Vár, Krisztinaváros, Tabán) szerepeltetése a korszakban végig kiegyenlített. A Szépítési Bizottmány működésének köszönhetően tömegével mérték fel a lipót-, teréz-, józsefvárosi telkeket, a Ferencvárosban ez a folyamat az 1830-as években kezdődött el. A Belvárosról viszont szinte „elfeledkeztek”, ott alig volt építkezés, a telkeket rég kiosztották. A Margit-szigetet - lévén a nádor birtoka - több ízben is térképezték, és a XIX. század elején mérték fel Óbuda külterületét is.

Az 1838. évi árvíz után megszaporodtak a városrendezést, az árvízmentesítést szolgáló térképek. A lendület 1849-ben megtört, ám az 1860-as évektől (a városegyesítés előtti közigazgatási, műszaki kérdések tisztázásához nyújtva segítséget) a térképkészítés folyamatossá vált. A készítők között, a már ismert mérnökök (Baczó József, Degen Jakab) mellett olyan térképkészítők is színre léptek, mint Friwisz Ferenc, Varásdy Lili