Fabó Beáta - Holló Szilvia Andrea: Budapest térképeinek katalógusa 1/1. 1660-1873 (Budapest, 2003)

Történeti összefoglaló

A XVIII. század során országszerte sok térkép készült a birtokrendezések, az Újszerzeményi Bizottság tevékenysége, a betelepítések következtében. Ez azonban a mai Budapest területére nézve nem igaz: Pest, illetve Buda városa csak néhány térképet készíttetett (lásd Bállá határtérképei, Matthey belterületi térképei), a városok belterületét, illetve az újonnan benépesült külvárosokat ábrázolták, a városok határát inkább csak a vitás tulajdonviszonyú területek mentén vették fel, és ritka volt a város egész területének (a bel- és külterületnek együttes) megjelenítése. A mai peremkerületek területe akkoriban jobbára lakatlan, művelés alatt álló, vagy éppen müvelhetetlen, mocsaras, feltöltetlen pusztaság volt.

Az 1770-es évektől kezdődő nagyobb mértékű térképkészítés apropója Pest és Buda központi szerepének megerősödése, s a külvárosok kiépülése. Ebben a korban a legtöbb térkép datálatlan, ezért csak következtetni lehet a már álló, jelzett épületek, terepelemek alapján a keletkezés idejére (pl. beazonosítási szempont lehet az Újépület, a városárok, egyes külvárosok megléte vagy éppen hiánya).

A térképészek a XVII. században még idegen származású, Magyarországon kevés időt töltő, némely esetben gyaníthatóan talán itt sem járt hadmérnökök voltak (erre utal a térkép erős torzítása, vagy a helytelen névrajz). Helyükbe a XVIII. században a központi kormányszékek (szintén külföldi) alkalmazottjai, majd idegenben tanult magyar földmérők, mérnökök léptek. Az Institutuum Geometrico-Hydrotechnicumban 1782 után a hazai mérnök- és térképészképzés is megindult. A század elején még sok térkép szerzője ismeretlen, az ismertek egy része külföldi (Marsigli, Matthey), vagy nagy gyakorlattal rendelkező, de többnyire Magyarország más tájain dolgozó kamarai mérnök (Kneidinger Antal, Karpe Mihály). Magánmérnökök készítettek térképet a Pest-Buda környéki (de ma már Budapesthez tartozó) falvakról (Rultkay testvérek), megyei mérnökök a városhatárról (Bállá Antal), alkalmi megrendelésre dolgozók a belterület egyes részeiről. 1788-tól működött a vízi és építészeti főigazgatóság, mely nemcsak megrendelte a térképeket, hanem mérnökei el is készítették azokat. A városok már a XVIII-XIX. század fordulójától saját mérnököket alkalmaztak, akik képzettségüknek köszönhetően térképeket, helyszínrajzokat is készítettek (Degen Jakab, Hainits Frigyes). II. József idején készült a (1783) Habsburg-birodalom I. katonai felmérésének Pest-Budát ábrázoló szelvénye, melynek 1:86 400 méretarányú szelvénye került kis számban sokszorosításra.

Buda teljes területét már a XVIII. század elejétől fogva ábrázolták, és a század folyamán az egyes városrészekről is egyre több térkép készült. A Vár (mint tervezett királyi rezidencia, majd katonai/oktatási/hivatali központ) mellett az 1770 körül kialakult Krisztinaváros és Városmajor (felmérésük a XVIII. század végén indult meg), a kereskedelmi utak miatt fontos Víziváros és Tabán is gyakorta megjelent a résztérképeken. Újlakon a Császár fürdő építése jelentett térképészeti feladatot, a Hegyvidék pedig a szőlők, erdők parcellázása következtében megváltozott birtokviszonyok.

36