Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

paszulyt." A lakóház előtti fennsíkot tehát észak és nyugat felől a környéken honos lombos fákkal ültette be Jókai. „.. .rossz talajba ne ültess jó talajból vett fát."

8 A szélvédő erdő fáinak legtöbbjét maga gyűjtötte a környező erdőkben, vagy az ott gyűjtött magokból szaporította. A fásítást hegyi és korai juhar, szilfa, barkócafa, magas kőris, vadgesztenye és mindenekelőtt hársfa alkotta. Ebből négyfélét is ültetett, hogy illatos virágzásukat minél tovább élvezhesse. A szelet tehát megfogta. Most következett azonban csak a nagy munka: megfogni a földet, megfogni a napot, megfogni a vizet. A meredek hegyoldalt három nagy lonkára (teraszra) alakította, a rézsűt a földből kifordított, amúgy haszontalan kövekkel megtámasztva. Ezek a kövek fogták aztán meg nemcsak a földet, de a napot is, s tartották ott a meleget a szőlőtöveknek. A szárazon rakott terméskőfal valóságos hőtározó, s nem csak a szőlőtőkék hálálták meg a hűvös nyári estéken a kőfalakból áradó meleget, hanem a Füredről idetelepített fügefák is. Ezzel a módszerrel évente kétszer szüretelhetett az ízletes, melegkedvelő gyümölcsből. A budai hegyek karsztos kőzetén a víz ritka nagy kincs. A középkori Budát vízzel ellátó Mátyás kútja jó húsz percnyi járásra volt a Jókai-kerttől, onnan puttonyban, szamárháton szállítani a vizet bizony fáradságos munka lehetett. A „megfogni a vizet" elv tehát a kertészet létfontosságú aranyszabálya volt. Jókai a lehulló esővíznek egy cseppjét sem engedte elfolyni. Az ereszről összegyűjtött vizet ciszternákban tárolta, s ezeket akkor is használta, mikor már rég vezetékről kapta az ivóvizet. A lonka belső felén 1 m széles és ugyanannyi mély árkot ásatott, majd dús földdel megrakatta, hogy minél több vizet tudjon magában tartani. Ami víz pedig elkerülte ezt a csapdát, azt a kerti ciszternákban fogta fel. A teraszok, lonkák végén, az alsó kerítések mentén, az utak végén mindenütt mesterséges vízcsapdák gyűjtötték, tárolták az éltető vizet. A kelet felé tekintő kerti teraszokra Jókai szőlőt telepített, mégpedig főleg a hazai fajokból. Még a fdoxéra támadása után is megmaradt a honi vesszőknél. Gondosan vezetett jegyzeteiben nyolc borszőlő és öt csemegeszőlő fajta beszerzését említette.

10 Volt, amit barátaitól kapott, volt, amit Entz Ferenc kertészetében vett.

11 Kertészgazdászati jegyzeteiben pontosan leírta, milyen módszerekkel vette fel a harcot a magyarországi szőlőskerteket sorra romba döntő gyökértetű-támadással szemben. Mai szemmel tekintve is példamutatónak tekinthető talajgazdálkodással védte meg a kártevőtől a szőlőtöveket, s így nem csoda, hogy az ő kertjében a szüret jó hírű, vidám eseménynek számított még akkor is, amikor országszerte egész tájegységek váltak kopárrá a fdoxéra miatt. 7 Jókai, 1896.46. old. s Uo. 51. old. 9 Külön fejezetben tárgyalja a problémát: Jókai, 1896. 45-52. old. 10 Jókai Mór: Följegyzések. Hl. notesz. Akadémiai, Budapest, 1967.145-177. old. H Entz Ferenc honvéd főorvos volt, aki a világosi fegyverletétel után lett „műkertész". Előbb a Csömöri úton létesített kertészetet, majd a Gellérthegy keleti lejtőjén 1860-ban alapított Vincellér és Kertészképző Gyakorlati Tanintézet igazgatója lett.