Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

A szőlőn kívül tartott még kertjében sokféle gyümölcsfát, részben a szőlőskertben, részben a lakóház alatti és feletti kerti teraszon, de még a veteményesben is. Különböző utazásairól gyakran hozott kertjébe ő maga is, meg Róza asszony is egy-egy oltóvesszőt, csemetét. A látogatók, barátok, rokonok is gyakran lepték meg valami növénykülönlegességgel, egy-egy saját szaporítási! gyümölcsfával. Legjobban a körtefát kedvelte, abból több mint 30 fajtát említett a jegyzeteiben a korán érőtől a téli körtékig. Magát a „körték palatínusának" tartotta. Új fajták vásárlására Jókai soha nem sajnálta a pénzt. A legjobb helyen vásárolt, egyenesen Entz Ferenc kertészetéből.

12 Feltehetőleg a télikörte-oltványokat szerezhette be itt, mert Entz volt az, aki először kezdte Magyarországon népszerűsíteni ezeket a körte fajtákat. A körtén kívül sokféle gyümölcsöt termesztettek még a Jókai-kertben, ezek egy részét Jókai maga oltotta: többféle almát, cseresznyét, megygyet, ringlót, szilvát, őszibarackot, kajszit, aztán természetesen diót, gesztenyét, no meg ribiszkét, málnát, egrest, naspolyát, sőt fügét is. A házból, s a később a ház elé épített takaros verandáról pompás kilátással tárult fel a város a Csepel-szigettől fel egész az Óbudai-szigetig. A veranda előtt végig a ház mentében kis díszkert pompázott, ahová Jókai az édesanyja komáromi kertjéből elhozott jácintokat és centifóliákat (Rosa centifolia, Burgundi rózsa) ültette. A kor divatja szerint kis növényágyakban és mellettük dézsákban pompáztak a különféle évelők és virágos cserjék. A három kör alakú gruppot nevezhette Jókai „trillage"nak. Itt - jegyzetei szerint - fehérliliom, tulipán, többféle rózsa díszlett. A virágok között tett említést néhány cserjéről is. A kert kedves és illatos dísze lehetett a lonc (Lonicera sp.), a kékszakáll (Jókainál angol bokor, Caryopteris incana), a saját oltású piros akác (Robinia hispida), de mind közül legjobban kedvelte a gránátalmát, melynek piros virágaiban nap mint nap elgyönyörködött. Az orgonabokrok, a thuják egy-egy emléket, egy-egy kedves barátot idéztek fel. A házhoz vezető utat Jókai kedvenc hársfái szegélyezték. Legjobban az illatos „fehérlevelű" hársfákat (Tilia tomentosa, magyar hárs) kedvelte. A kőkapu, s a kerti út ekkor még a Költő utcai mély völgyi útról nyílt, a mai Tündér utcai torkolattal szemközt, innen vezetett fel a ház elé. A ház előtti kis díszkert, a „terrace" meredek rézsűvel szakadt le az alsó kettbe. Ide homokkőből rakott lépcső vezetett. Az alsó kertben a gondosan telepített szőlő mellett Róza asszony veteményesében paradicsom és bab ontotta a termést, de dinnyét, spárgát és epret is termesztettek itt. A völgybe lépcsőző szőlősorok között mindenütt egy-egy köttefa vagy cseresznyefa kapott helyet.

14 12 Entz vagy egy tucat körtefajta leírását adta meg, köztük a Jókai-kertbe is telepített Kármán, Vilmos és Császár körtékét. Ld. Jókai, 1896. 49-53. old. 13 A rózsafajtákat sajnos Jókai nem jegyezte fel, egyedül az édesanyjától származó centifóliákat említi jegyzeteiben. 14 Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról. Budapest, 1955. 115. old.