Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

A fafúró férgek Sokkal veszedelmesebbek még a levélpusztító hernyónál a fafúró kukacok. Amíg a hernyó csak egy esztendei termését pusztítja el a fának, a fafúró féreg magát az egész fát teszi tönkre. Egyetlen egy fafúró elég arra, hogy egy 10-15 éves fát semmivé tegyen. Hogy hívják ezt a fafúró férget? Megvallom őszintén, hogy itt elhagy" a „diákságom" (Lateinom, ahogy a német mondja). Annyian vannak ezek az átokverte férgek, hogy nem tudom közülük kiválasztani, melyik az igazi? A „Lucanus Cervus"-e? A szarvasbogár pondrója? vagy a Ptinus (Szuh), a Gibbium? az Anobium vagy a Lymexylon, talán az Elator? A Necydalis, a Molorchus, a Leptura, a Rhagium, vagy a Cerambyx? A Lamia, a Sphondilis, sőt éppen a Prionus cervicornix? Van közöttük egy, amely éppen az én mesterségembe kontárkodik, a Bostrichus typographus, amely labyrintszerű folyosókat csinál a fa kérge alatt, amik, az elszáradt kéreg lehámzása után, úgy" néznek ki, mintha arabs írásjegyekből alkotott sorok volnának a fába belevésve. A megtámadott fa halálítélete van azokban megírva. A typografus-pondró egy év alatt elpusztítja az egész fát. Még ennél is gonoszabb a fafúró féreg. Én csak a pondróját ismerem. Mikor a gondos kertészgazda sorra járja a gyümölcsfáit, egyszer csak meglát egy alma-, körte- vagy" hársfa tövében egy rakás skarlátpiros morzsát. Az a fafúró féregnek a kiszórt trágyája. Jó szerencse, hogy a rikító színével elárulja a gazdáját. Ha ekkor függélyes vonalban fölfelé vizsgáljuk a faderekat, csakhamar rátalálunk arra a kicsiny lyukra a kéregben, melyből azokat a piros morzsákat leszórta. Az a fafúró szörnyetegnek a barlangja. Az már akkor valóságos barlang. A görbe kertészkéssel hosszú tojásdad vágást teszünk a kéregbe. Alatta már tátongó üreg van. A fa maga mélyen kirágva. Akkor aztán fogunk egy vasdrótot, amit előbb tűzbe tettünk, hogy elveszítse az acélmerevségét s lágyan hajlítható legyen, annak a végét horogformán begörbítjük s aztán elkezdjük vele a féreg barlangját szondírozni. Van annak fölfelé, lefelé és oldalvást terjedő ürege, egész behatol a faderék beléig. Mikor a kémlelő sodrony nagyot cuppanik, azt jelzi, hogy megfogta a szörnyeteget. Kihúzzuk. Akkora állat, mint egy emberi kis ujj. Undorodás ránézni, világos sárga, szürke pettyekkel; sok láb az elején, minden lábán éles karmok; a feje valóságos lópata, oly kemény, hogy annak az állkapcsával a fát szét tudja morzsolni.