Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

szedetni" (azaz: egyet sem szabad a fán ott felejteni). A rengeteg gyümölcs befogadására egy roppant nagy raktár volt építve, ahonnan a gyümölcsöt, rendes időben, jól becsomagolva, mind Bécsbe szállították biztos vevőknek. S ennek a bámulatos sikernek a titka az a vízelvezető árok, amely a szomszédok nádasaiból folyton szállítja a vizet a Domahidy gyümölcsösének alsó homokrétegébe, míg az ő saját csincsése a legdúsabb kaszálóvá alakult át s a belevetett tengeriből a lovas katona sem látszik ki. A sovány agyagtalaj televénnyé változott. Ilyen áldásban részesíti a „víz" azokat az ősmagyarokat, akik őt, mint jóltevő őselemet, tisztelni tudják. Nem felülről kell a fát öntözni, hanem alulról. Ez az alaphitvallás a kertészetben. Az Andrássy úti és a bécsi Ringstrassei fák Most lássuk az éremnek a megfordított felét. Mi történik ott, ahol a víz mesterségesen elzáratik a fák gyökereiről? Például Budapesten az Andrássy úton, Bécsben a Ringstrassén. Azt látjuk, hogy az Andrássy úton a szép nagy juharfák nem akarnak lombosodni. Holott ugyanazoknak a társai a tőszomszéd Oktogonon egész templommá kupolásodtak föl. Miért díszlenek ezek? Azért, mert télen-nyáron éri a víz a talajukat. Miért csenevésznek amazok? Mert soha sem kap a gyökerük egy csöpp vizet sem. Honnan kapjon? Egyik oldalán faburkolat, másikon makadám, aszfaltpáncél. Az a kis vasrácsos tányér a törzse körül nem használ a fának semmit, oda hiába töltögetik a vizet; a törzs körül nincsen a fának szívó gyökere; a szívó gyökerek éppen olyan messze terjednek a föld alatt, mint felül a fáknak az ágai, s azok nem találnak elegendő nedvességet a burkolatos utcák talajában. Éppen így vannak a bécsi Ringstrasse fái. (Miknek darabja az elültetéssel együtt került 200 forintba.) Ezek már most végtől-végig mind sudárban szárazok (gipfeldürr), ami az erdészeknél a kivágni való fák lajstromára kerül. Találjanak ki a főkertészeink valami alagcsövezési metódust, amellyel az eső-, zápor- és hóvizet az utcai sétányok gyökereihez vezessék, akkor lesznek dús lombozatú fáik. így a drága sétányfáiknak már szeptemberben lehull a levele. A felső tányérba hasztalan öntözik a vizet; az olyan mintha a szomjas embernek lábvizet adnának s abba is csizmástul dugná a lábát.