Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

Azért, amint észrevesszük, hogy a fügegyümölcs duzzadni kezd, nagy- hirtelen tüllzacskót kötünk rá, attól nem fér hozzá a hívatlan vendég. Ha ott felejtjük, megtöpped, akár a bolti füge. Esténkint bőven meglocsoltatjuk a tövét. így aztán egész szeptember végéig folyvást van érett füge a fáinkon: első és másodtermés. A fügefának a gyökérhajtásait nem kell le vagdalni, hadd maradjon az állandóul bokornak. Mi nem nevelhetjük fának, mint a keletiek, az olaszok. Nálunk az idei sarjúhajtás már a jövő évben termő ággá alakul át. így kezelve, a fügefa-tenyésztés valódi gyönyörűség. S ezt nevezem én az én kertészeti műkifejezésemmel: „megfogni a napot"... A szatmármegyei gyümölcsparadicsom Nem is kert az már, hanem valóságos paradicsom. Domahidy András, szatmármegyei nagybirtokos, a tagosítás alkalmával kapott egy kétszáz katasztrális hold harmadik osztályú földterületet a Szamos partján s annak a szomszédságában egy nagy darab mocsarat; jó vadkacsa vadászó helyet. Az új birtokos, kútásatás alkalmával, rájött, hogy néhány lábnyi mélyen a terméketlen agyagrétegen túl öles vastagságú homokréteg terül el az egész tag alatt. Ekkor hozzá fogott egy három öl széles Csörsz árka ásatásához, elkezdve az agyagos területtől a csincsés felé. Szomszédok, rokonok sokat mókáztak e fölött: „András bácsi második Szuez-csatornát ásat! Hajókázni akar a Szamos és az ecsedi láp között!" Mikor aztán készen volt az árok, akkor azon keresztül levezette az ingovány vizét, de nem a Szamosba, hanem az agyagterülete alá, a homokrétegbe. Húsz évvel később látogattam meg ezt a gazdaságot. Már akkor Domahidy András éltes özvegy ember volt, de még mindig szívós, életerős alak. Maga elbeszélt és megmutogatott nekem mindent. Gyümölcsös kertje valóságos rengeteg volt. Az utak két oldalán somfák. Itt minálunk a somot csak bokornak ismerjük, bogyóját cukorba főzzük: András úr somfái terebély fák voltak, a pirosló gyümölcstermést pálinkafőzésre használták roppant mennyiségben. Az almafái pedig olyan kolosszusok, mint a legnagyobb bükkfa erre mifelénk. Öt öles dupla létrák szolgáltak a gyümölcsleszedés és hernyózás céljaira. Mert András úr aranymondása ez volt: „a hernyót nem szedetni kell, hanem le-