Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

Pickwick-klub. Coopertől az Utolsó Mohikánok, Hugótól Bug Jargal és „Han D'Izland." Ezekhez jött később Sue Eugen, kinek exotikus regényei (többek közt a „Női kékszakáiT', végzetes szuggesztióval voltak a fantáziámra. Dürnast legkésőbb ismertem meg a Trois musquetaires-bő\. Amint azonban Shakespeare több művét megszerezhettem: Lear királyt, III. Rikhardot, ez az olvasmány végképen holdkórosává tett a nagy irodalmi planétának. Jogász voltam a kecskeméti kollégiumban, Petőfi pedig színész egy ott letelepült vándortársulatnál. Neki is jelent már meg két verse a lapokban. Együtt álmodoztunk elérhetlen dicsőségről és amellett tanultunk angolul, franciául. Megtettük azt, hog)' lefordítottuk Lear királyt és aztán rábírtuk a kecskeméti közönséget, hogy Shakespeare darabjára a színházat megtöltse és tapsoljon Lear királynak! - Az a túlvilági mámor, amit a fölséges szellemóriás ihlete támasztott agyamban, mentheti azt a vakmerőséger, hog)' én, a tizenhét éves gyerek, eg)'dráma írására vállalkozzam (mindjárt a legmagasabban kezdve); megírtam a Zsidó fiú című szomorújátékot, melynek hőse „Emericus Fortunatus" II. Lajos király kincstárnoka s azt beküldtem a magyar tudós akadémia drámai pályázatára. És a tudós akadémia ezt az én első művemet dicsérertel tüntette ki, sőt a pályabírák kisebbsége (Vörösmarty, Bajza) a száz aranyos jutalomra ajánlotta. Ezzel alá volt írva a vérszerződésem annak az édes ördögnek, akit úgy hívnak, hog)' „poézis", aki elvisz bennünket abba az örökké égő lángba, amely folyvást éget, de soha el nem hamvaszt. Az ügyvédi diplomámnak soha hasznát nem vettem: egy pöröm volt, azt meg is nyertem; azon időben az ügyvédnek magának kellett exequálni az alperest. Azt már nem követtem el. Ettől fogva tudtam, hog)' nem lesz belőlem más, mint író. Negyven évig azt hittem, (ahogy meg is írtam a Negyven év visszhangjában), hog)' ez a legelső munkám elveszett. Az ötvenedik évben azonban az én szintén ötven évet jubiláló kedves barátom és kritikusom: Gyulai Pál (az is ritka kegyelme és nag)' adománya a sorsnak, hog)" egy ötven évig író egy ötven évig kritikust tisztelhessen maga előtt!) addig kutatott az akadémia levéltárában, míg rátalált az elveszettnek hitt első drámámra s most már az is ki van nyomatva a műveim próbakötetébe. Hiszen rossz dráma a Zsidó fiú, tele vakmerő képtelenségekkel; de vannak benne gondolatvillámok, aminőkre most nem volnék képes, és van egy merész emberi eszme, ami a korszellemet félszázaddal megelőzte, egy elnyomott faj szenvedéseinek égrekiáltása. Az első siker új ösztönt adott: én fölfelé szédültem. A dráma után következett a regény. Tizennyolc, Tizenkilenc éves voltam, amidőn megírtam első regényemet, a Hétköznapok-at. - Ez is tele van hibákkal; de én az összes