Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

munkáim kiadásában semmit sem igazítottam rajta. Azok a hibák is az én eredetiségeim, hozzám tartoznak. Én az első művemben senkit sem utánoztam azon nag*>" regényírók közül, kiknek műveit bámultam. Tévedeztem, botorkáltam az úton; de az az út a saját magam törte csapás volt. Később aztán írtam rosszabbakat is, olyan genreben, mely idegen befolyásra vall. Első novella-gyűjteményeimben sok excentricus fantázia működik, túlcsigázott életnézetekkel: amik közül ismét kiválik egy-egy való életből kikapott eredeti magyar kép, minő a „Sonkolyi Gergely" elbeszélésem, mely angolra is lefordíttatott Stuart grófnő álral. Az első regényem megjelenése után életpálya lett rám nézve az irodalom. Voltak már kiadók, akik tisztességes honoráriumot fizettek egy kezdő magyar írónak, akinek nyelvén nem is értettek. Németek voltak. Harrleben, Heckenast. Dicséretreméltó derék emberek. Szorgalmas írónak meg lehetett élni, mellékfoglalkozás nélkül is. Én már huszonegy éves koromban egy szépirodalmi lap szerkesztésével bízattam meg, ami abban az időben nem volt olyan rendes hivatás, mint most. Lapot csak a kormány engedélyével lehetett kiadni. Az akkori dikasterialis kormánynak pedig az volt a nézete, hog)" a politikában dívó pártok szerint, melyekből csak kettő volt: 1. liberális, 2. conservatív, elég mindegyiknek egy orgánum; harmadiknak aztán egy neutrális. Ezek mellé függeléknek szintén csak három szépirodalmi lapra adtak engedélyt, hasonló irányzattal. Ahogy a conservatív párt politikai lapjának satellese volt az arisztokrata Honderű, a neutrális táblabíró világ orgánumának a Pesti Divatlap: úgy csatlakozott a liberális reformok közlönyéhez a demokrata Életképek, s amilyen harcok folytak amazok között a politika magas régióiban, nem kevesebb eréllyel küzdöttek emezek az aesthetica, poézis és társadalmi élet mezején. Én a liberális irányzatú szépirodalmi lapnak, az Eletképek-nek lettem a szerkeszrője. Ebbe a lapba dolgoztak a magyar költővilág legkiválóbb matadorai. Különösen az ifjú nemzedék s annak vezérszelleme, Petőfi, kivel a legbensőbb barátság fűzött össze évek óta. Majd elkövetkezett az egész Európára nézve új korszakalkotó 1848-ik év, mely különösen Magyarországon az egész eddigi társadalmi és politikai viszonyok helyett merőben újakat teremtett. Ezideig Magyarországon kizárólag a félmilliónyi nemesség képezte a nemzetet. A többi jobbágy volt: ez viselte az adó terhét, ez adta a hadsereghez az újoncokat, a nemes csak háború idején fogott fegyvert; az országgyűlést a nemesség követei alkották: az összes polgárság egy szavazattal volt képviselve; a kormány nem volt felelős, nála volt a hatalom, amit a cenzúra útján még a szellem fölött is gyakorolt.