Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

Megkezdem az életírásomat. Jómódú nemesi családból származtam : atyám neve volt Ásvai Jókay József. Az y-grec a név végén nemesi privilégium volt, valaminthogy vármegyei hivatalt csak nemesek viselhettek. Atyám azonban nem maradt az apai háznál „kisurak" ősi gazdálkodását folytatni; hanem arra a szokatlan pályára lépett, melyen az egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Jogot végzett, ügyvéddé lett s e hivatása mellett városi hivatalt töltött be: amit úgy hívtak, hog)- „árvákatyja." Halála után a számadása alatt levő pénztárak az utolsó fülérig rendben találtattak. Én büszkébb vagyok az apám tiszta kezére, ki rám a polgári becsületet hagyta örökségül, mint az ősapám véres kezére, aki harci érdemeiért a nemesi címerünket szerezte. Már gyermekkoromban hajlamokat árultam el a festészethez és költészethez: eléggé jól talált arcképeket rajzoltam és festettem ismerősökről és városi kirűnőségekről, később nag)' előszeretettel szép hölgyekről miniatűrben; saját gyermekkori arcképem (tükörből festve) most is megvan nálam. Kilenc éves koromban két versem jelent meg a hírlapokban. De azért nem helyes adat az, mintha én előbb festői életpályára készültem volna, s később tértem volna át a költőire. Az én ifjúkoromban se a festést, se a költést nem tekintették életpályának: mind a kettő „nobel passió" volt, ami az embernek nimbuszt ígért, de betevő falatot nem. Honoráriumot senki sem fizetett s kész munkát csak úgy adhatott ki a költő, ha maecenást kapott, aki dedicatio fejében fedezte a nyomtatás költségét. A könyvét azután kioszthatta az ismerőseinek; ha pedig megtörtént az az eset, bog)' egy piktornak festményért pénzt adtak, úgy az bizonyosan boltcímer volt. Hanem ahelyett készültem én is, mint minden jól tanuló gentry ifjú, a jogi pályára. Mindig első eminens voltam a klasszisban minden exact tudományból, s mielőtt egy irodalmi munkám megjelent volna, már ki volt hirdetve az ügyvédi diplomám a komáromi vármegyeházán. Az irodalommal foglalkozás még akkor csak élvezetszámba ment nálam. A legelső regény, melyet olvastam, Scott Walter Ivanhoèyà volt magyar fordításban. Németül már akkor tudtam jól: Pozsonyban tanultam meg, mint cseregyerek. (Az a szép szokás volt akkor, hog)- a pozsonyi német családok komáromi magyar családokkal kicserélték a gyerekeket, fiút fiúért, leányt leányért eg)" pár esztendőre: ez volt a legjobb tanrendszer a nyelvtanulásra). Én azonban előszeretettel viseltettem az angol és francia költők iránt. Tizenöt-tizenhat éves koromban megtanultam angolul és franciául grammatikából nyelvmester nélkül, - hog)* Boz Dickensi és Coopert olvashassam erederiben. A franciák közül első volt Hugo Victor, akit megkedveltem. Boznak még akkor csak eg)- regénye volt nálunk kapható: a