Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja
lékezik még rájuk valaki, tőlem, a világban; hanem ez nem volt komoly szenvedély. Tíz éves koromban a szülőim cserébe adtak. Kedves patriarchális szokás volt ez; két család összebeszélt: az egyik lakott Pozsonyban, a másik Komáromban; az egyiknek a gyermekei nem tudtak magyarul, a másiké németül: kicserélték őket. Családi gond, jó iskola egyforma mind a két helyütt. Pozsonyban Zsigmondy tanár fiai és leányai voltak az én testvéreimnek és nekem a helyetteseim Komáromban. Nekünk is, azoknak is, mindenikünknek volt így egy „édesanyja", meg egy „liebe mutter"-je. Úgy tekintettük egymást, mintha testvérek volnánk. Az akkori tanrendszer mellett már all éves gyermekeknek kellett tanulni a poézist, prosodiát, természetesen latinul, ornata syntaxist! Aztán meg a kegyetlen görög nyelvet. De mind hasznát vehetni annak! Mikor Pozsonyból hazakerültem, már akkor az én feledhetetlen jó apámat halálos betegen találtam. Még abban az évben meg kellett ismernem azt a megmérhetetlen nag 1 ," fájdalmat, ami az árvaságra jutás. Ez annyira összetörte a lelkemet, hog)' halálos beteg lettem utána. Csak áldott jó Eszter néném ápolásának köszönhetem, hog)" megmaradtam. Itt hozta elém (ismét) a sors azt a férfiút, akinek befolyása egész életemre kihatott, Vály Ferenczet. Elébb tanárom volt. Később sógorom lett, ki nénémet elvette. Puritán szigorúságú ember volt. Sok oldalú tudományos míveltséggel bírt. Nem csak azt tanította, s nem csak azokban a tanórákban, amik kötelezett tantárgyak és órák voltak, hanem mindenfélét, ami az életben hasznos, ami a míveltséget kiegészíti. Reggeltől estig foglalkozott a lélekmíveléssel. Senki sem sokallta meg. Úgy tudott tanítani, hog)" az gyönyörűség volt. Eg)* évben előszedte velem a gymnasium könyvtárából a nagy incunabulákat, s azokból készíttetett velem tanulmányokat, s három év alatt megtanított franciául, angolul és olaszul. Igaz, hog)" mindennap télen-nyáron öt órakor reggel már ott kellett lennem az ő írószobájában; de azt meg is szoktam, úgy hog)" most is mindig hajnalban kelek fel s tíz óráig dolgozom: mikor más ember felkel, már akkor én elvégeztem s járok a publicum officium urán. Ez alatt mindennapi gyakorlataim voltak a rhetorica és a poézis feladványai; de azok (hála Istennek!) mind elégtek a padláson Komárom bombáztatása alatt; nem kell rettegnem, hog)" valaha kinyomtatják. Tizenhét éves koromban a pápai főiskolába küldött el szeretett jó anyám, ahol akkor kitűnő tanári kar volt: Tarczy, Bocsor, Stettner; mind elsőrendű tudományos capacitások, akiknek az előadásait nem „muszáj"-ból hallgattuk, hanem a tudvágytól hevített ifjúi lélek vonzódásával. És miután (ismét) a sors olyan kortársak közé hozott, akiknek a szelleme versenytérre kényszerített. Ott voltak Kerkapolyi, Petőfi, Petrich Soma, Gondol Gábor,
