Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja

ez adotr, ez az íróasztal; elvesztett vagyont ez adott vissza, rám támadó ellenségeket ez vert vissza; az életet újra kezdeni ez buzdított. Negyven éve beszélgetünk egymással, s még mindig van egymásnak valami mondani valónk. Sok jó volt, amit szerettem ezen a világon, sok elmúlt már belőle: a többit itt kell hagynom. Megnyugszom benne. Hanem hogy az íróasztalomat itt kell hagynom: azt sajnálom. S ha már ennyire mentem az emlékszellőztetésben, hadd mondjam el azt is, hog)* lettem én regényíróvá. Előrebocsátom, hog)" fatalista vagyok, ómenekben, praedestinatióban hiszek: a földöntúli világ, az életentúli élet, az érzékektől felfoghatatlan lények befolyása sorsunkra, meggyőződés nálam. Egész életemen át annyi rendkívüli csoda által szabadultam meg magam kereste veszélyekből, hog)" egészen theosophistává lettem. Maga a családomnak a címere is egy kész regény. Ütközet volt a magyar király és a török vezér között. Egy fiatal zászlótartó felfedezi a királynak, hog)" a spanyol tüzérek meg vannak vesztegetve az oszmánoktól: szándékosan rosszul lőnek. „Lőj te jobban !" mond neki a király. Erre a zászlótartó odalép az ágyúhoz, célba veszi a török vezér sátorát s úgy odatalál a szakállas golyóval, hog)" a vezér halva terül el. Ez mind le van festve a címerpajzsunkon: a zászlótartó az ágyúval a veres mezőben, alatta a török tábor a félholdas sátoraival, a vezér a középsátorban: csak eg)" fiatal hajadon hiányzik még (az én praesumtiv ősanyám), aki a koszorút a hős zászlótarró fejére feltegye, s kész a regény. Ezt hallottam én elbeszélni, mikor még nagyon kicsi gyerek voltam, az édesapámtól. Neki is voltak költői, művészi hajlamai. Emlékezem azokra a jó vastag papirosra írt verses könyveire, amikhez igen jellemzően rajzolt és kiszínezett alakok is voltak festve. Meg volt neki Blumauer travestalt Aeneise is, saját rajzaival illusztrálva; s milyen szépeket tudott nekem mesélni a „Szalonna várról", - „Csalóka Péterről", - „Hüvelycsik Palkóról" - a „farkas komáról", - meg a „jövendőmondó cigányasszony"-ról az insurrectio alatt! - Hanem a hivatala egészen mostoha talaj volt a költői és művészi hajlamokra. Ügyvéd volt és a városi árvavagyon pénztárnoka. Ezekhez az ellentéte kell a poézisnek: s nála az is megvolt. A rendszerető pontosság. Visszaemlékezem rá, hog)" egyszer kis gyermekkoromban felvitt magával az apám a városházára, ahol a hivatala volt, s megmutogatta a nag)" vasládákat, amik mesterséges zárakkal nyíltak fel, s azokban azt a sok mindenféle csillogó és penészes pénzt. Egy hivatalnoktársa is jelen volt, az ellenőr. Egy gömbölyű fatányérban álltak a legkisebb ezüst pénzek, ötkrajcárosok. „No, vég)" el belőle magadnak egyet!" monda az ellenőr. Szép fényes újveretű pénzek voltak. - „Nem szabad, az a másé" mondám. „Igen, de én ahelyett