Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

Ad vocem „pap, táltos"! Egy kis felvilágosítást kell előrebocsátanom. Bosznia tartománynak Magyarországhoz csatoltatása következtében múlhatlan kötelessége lett a magyar törvényhozásnak a mohamedán vallást is a recipiálr hitfelekezetek közé iktatni, s ezzel az egész magyar birodalomban törvényes állapotnak lett elfogadva a többnejűség. Valami nagy mértékben ugyan nemigen lépett ez a próféta által inaugurált helyhezet életbe, annál az elvnél fogva, hogy „egy is sok abból!" Hanem ezen recepció következtében meg kellett engedni a törvényhozásnak, hogy az ősmagyar táltosok vallása is újra föléledhessen, s a hagyományaikhoz ragaszkodó szittya utódok áldozhassanak a tűzhalmokon, a „kertes köveken", a források mellett, miként Árpád és Zsolt idejében, miként Vatha és Thonuzóba ellenzéki obstrukciója alatt a keresztyénség korszakában. És amidőn én Artila őskirályunk koporsóir és csontmaradványait világ elé hoztam, ezzel egyszerre látható feje is támadt az ősvallásnak: a tuhudunok engem kiáltottak ki főrabonbánjuknak. (Ha a kálvinistáknak szabad főgondnokot választani.) Ezt a méltóságot én el is fogadtam, s attul fogva aztán valahány kicsapott diák volt, az mind beállt hozzám táltosnak, ellenben a lóhúst áruló mészárosokat kádároknak hittak. Ekképp meg levén magyarázva a helyzet, érthetővé lesz, hogy azon idilli találkozás után, melyben Coronilla az Attila-palást betűit értelmes sorba szedte össze, három hétre a szertartásos egybekelésnek is létre lehetett jönni. Ez a három hét rám nézve is olyan volt, mint amelyről valami Petőfi nevű versíró valami Jókai nevű regénycsinálónak (akitől sohasem olvastam semmit) ezt írta nagy elragadtatással: „Barátom! Ez a három hét fölér testvérek között is három mennyországgal!" Az én Coronillámat a hun írás megoldásáért a tuhudun felekezet a tündérekközé emelte; s saját (csupa magyar neveket tartalmazó) naptárában a Coronilla mellé még az „Emös" nevet is odaillesztette. (Amit igazán meg is érdemelt.) Sőt még az is megtörtént vele (és nem álom), hogy a Kisfaludy Társaság megválasztotta első női tagjának. Tehát a házasságkötés napján elébb az anyakönywezetőnél végezve a törvényes eljárást: azonnal felvonultunk násznépestül a metodista templomhoz. Coronillának az volt a hitvallása. A metodista pap (hétköznap derék bőrgyáros) ránk adta az áldását. Azután pedig elkocsikáztunk az Attila-mauzóleumhoz, ahol a főtáltos teremtettézett bennünket össze a garaboncok sűrű dobverése s az igrecesek lantpengetése mellett. Tíz hónap múlva ott volt a házunkon a gólya. Fiam született. Természetesen, hog)Attila lett a neve.