Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla
A világ minden régiségbúvárai nem tudják, meghatározni, mely népfaj művészete alkotta e barbár remeket. Egyedüli az, nem rokon semmi mással. De élve maradó tanúja annak, hog)' az a népfaj, mely a művészetet önmagából fejlesztette ily fokra, hatalmas lehetett. Az aranykoporsó födelét nem kellett fölfeszíteni, egyik párkányán kapcsokvoltak, a másikon sarkak: a kapcsok kiugratása után fel lehetett azt tárni. A tudósok között nag)" vita volt ezalatt. Fogadások történtek az eltérő véleményűek között: vajon kerül-e elő a koporsóból valami írás, mely eldönti a hun-székely betűk hiteles voltát? A legmélyebb csend volt az egész kupolateremben, mikor az aranykoporsó födelét felnyitottuk. Ott feküdt előttünk Attila király! Csak a csontváza már, a többi rőtbarna por volt a koporsó fenekén. A hatalmas nag)- koponya ezüst sisakkal volt fedve, melynek taraját fekvő arany oroszlán képezte. Meglepő volt az, hog)- az állkapocsban, melyet a sisaklánc a koponyához szorított, minden fog megvolt épen. Egy százéves embernél. Ilyenek voltak az ősemberek! Ahogy Priscus Rhetor leírja a hun király étkezését, annak egyszerű volta érthetővé teszi, hog)- a hajdani emberek nem ismerték a fogfájásr, azoknak a fogait nem plombálták. (Manapság már a gyermekeket is a fogorvoshoz járatjuk; sőt még a házi kutyánk is fogfájásban szenved.) Az egész csontvázat összetartotta az a finom ezüst sodronyból szőtt páncéling, s azonfelül volt még vetve a válláról sarkáig lenyúló palást aranyszövetből, elöl nyitva, hogy aranyszöverű kesztyűs kezei a hosszú egyenes kard markolatát takarhassák. Akard nem volt rozsdás: damaszku szi acélból volt, melybe aranyat vegyítenek: az írásjegyek a régi szanszkrit betűkhöz hasonlítottak. Semmi hun írás nem volt található a koporsóban. Se papiruszlevelekre, se halhártyára, se tabula ceraticára írva. Ez könnyen érthető volt. A temetkezők örök időkre elrejtve akarták tudni a királyukat, hog)' azt soha ember szeme meg ne lássa. Egy mellé helyezett kehelyben volt egynéhány Attila-tallér, de annak latin felirata volt, egyik oldalán „Attila rex", a másikon „Aquileia". Ez római munka volt. A tudósokat nagyon lehangolta ez a csalatkozás. Én azonban, amint jobban szemügyre vettem a királytetemet takaró arany palástot, feltűnt nekem az a sok cikornyának látszó kacskaringó, ami hímzésként vonult végig a palást szegélyzetén. Volt köztünk egy örmény tudós, akivel ez észrevételemet közöltem. Az örménynek az a szokása, hogy ha valami örvendetes dolgot tud meg, összeszorítja a száját: el nem árulja az örömét. Odasúgta a fülembe:
