Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - LUGOSI ANDRÁS: A szerelem bolondja?
küzdhető akadály éppen az orvosi kompetencia hiánya lehet. De ez még nyitva hagyná annak lehetőségét, hogy olyan kutatók, akiknek orvostudományi és történészi képzettségük is van - ahogy Kövér György fogalmazott - a korabeli kórleírásokból megkíséreljék a 20. század rendszereinek keretében újradiagnosztizálni a betegségeket. 143 Ez az eljárás persze roppant kockázatos, hiszen az orvos-történész maga nem vizsgálhatja meg betegeit, csak korabeli orvosok fennmaradt vizsgálati eredményei, diagnózisai alapján következtethet. Jókai esetében pedig igazából nem beszélhetünk orvosi vizsgálatokról, pusztán ezek nélkül született diagnózisokról. A diagnózisoknak mint forrásoknak a legkomolyabb korlátját pedig az orvos és a beteg közötti hatalmi viszony képezi, amely alapvetően meghatározta, hogy mi került rá a kórlapra. Jókai esetében ezért a következő út látszik követhetőnek. Tanulmányom első felében azoknak a betegségeknek a korabeli pszichiátriai (tan)könyvekben található leírásaiból indultam ki, amelyekkel az idős Jókait is hírbe hozták. Forrásainknak Grosz Bella férjére vonatkozó leírásai és a betegségek kórtanának orvosi jellemzése között azonban olyan mértékű eltérést találtam, amely arra utal, hogy a nemzet koszorús költőjének esetében megkonstruált aggkori elmegyengülés és szexuális erotomania annak a bizonyos orvos-páciens közötti hatalmi viszonynak a terméke, amely a 19. század végi pszichiátriában még sokkal kisebb mértékben volt kontrollálva, mint későbbi korokban. Ez egészen konkrétan azt jelen143 Kövér György: Hysteriálól a tébolyodottságig. Klára és Emma párhuzamos esettörténete. Korall, 2005. tette, hogy az elmegyógyászatban gyakran fordult elő olyan helyzet, amikor a viselkedés érvényesnek tekintett szociális normáira irányuló védelmi funkció dominánsabb volt, egyszerűen fölébe kerekedett a gyógyító szerepnek. Az alábbiakban ezeket a hatalmi mechanizmusokat próbálom megtalálni a Jókairól született kezdetleges diagnózisokban, és így próbálok kísérleret tenni az idős író kissé megkésett depatologizálására. Azt már korábban tisztáztuk, hogy a korabeli pszichiátria szerint aggkori elmegyengülés vezethet szexuális erotomania kialakulásához, ezzel szemben fordított helyzet, ahogy Demjanovich Emil háziorvos leírta Jókai esetét, nem volt ismeretes. Krafft-Ebingre támaszkodva a szexuális erotomania két fajtáját is jellemeztem. Az egyiket, amelyet inkább szerelmi tébolyodottságnak lehetne nevezni, egy nagyzásos téveseszme határozza meg. Az ilyen betegek előkelő származású egyénekbe lesznek szerelmesek, akiktől áthatolhatatlan társadalmi távolság választja el őket, de a betegek az újabb és újabb kudarcokra is mindig találnak valamilyen racionálisnak tűnő magyarázatot, és továbbra is kitartanak alapvetően plátói szerelmük mellett. Ezt a kórtani leírást egyáltalán nem lehet Jókai esetére alkalmazni, hiszen egyrészt ha nem is áthidalhatatlan, de nem jelentéktelen társadalmi távolság éppen az ő javára állt fenn. Másrészt szemben az ilyen monologikus, rajongó, de minden tényleges interakciótól mentes viszonyulással, Jókai Mór és Grosz Bella között egy eleven, intenzív és 21-22. (november) 69. old. A továbbiakban Kövér, 2005.
