Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

vaszra, igaz, hogy filoxéra nem volt a szőlőmben, de szőlő sem volt. Valami ötven oportó tőke kivételével valamennyit mind kiölte az experimentum. S mikor mostanság ez a megmaradt egynehány oportó tőke szüretkor egy-egy rocska szőlőfürtöt ad le, olyankor tetszik tudni, hogy ki az, akit magamban, úgy négyszemközt „vén szamár"-nak titulázok. Hát újból ültettem megint a kiveszett szőlőket. Most már három éves korukig még csak szénkéneget sem engedek a közelükbe jutni, akkor sem kapnak belőle többet két-három grammnál. Hanem egy, ajánlásra méltó, eljárást követek az új ültetéssel. Az természetesen mind sima vessző. A gyökeres vessző méregdrága, az amerikai ojtott vessző meg pláne olyan drága mint az orvosság. A hazai sima vessző ingyen. Azonban, mikor a kánikulai rekkenő melegek jönnek, akkor az én új ültetvényemet mind föltányéroztatom (ez nem új szó ám); neki állítok hat napszámost, lajttal, öntözővel, s belocsoltatom a töveiket erősen. Ez az eljárás nekem belekerül (aki a vizet is pénzen veszem Wein igazgató úrtól) egy hektárnál 50 ezüstforintomba. Hanem aztán megvan belőle az az örömöm, hogy az új szőlőültetvényem augusztus derekán második hajtáshoz kezd, októberig egészen elbokrosodik; mintha csak gyökeres vesszőt ültettem volna s a zsönge hajtásai megérnek, jól kitelelnek. Ezzel az egyszeri (de jó) inegöntöztetéssel meg-megnyertem egy egész esztendőt a szőlőültetvénynél. Azért minden szőlősgazdának lelkére kötöm, hogy kerüljön, amibe kerül! de az első esztendőben a szőlőültetvényét forró nyár idején öntöztesse meg jól. A szőlő ezt meg fogja hálálni. A szőlő isteni növény. A szőlőnek lelke van, szíve van! Ha az emberek is olyan háladatosok volnának mint a szőlő! Filoxéra elleni védekezés Eddig az olyan magamforma szőlősgazdák számára írogattam, akik a saját emberségükből törekesznek a szőlőiket helyreállítani, nem törődve szomszédokkal, nem keresve szövetkezeteket, nem kérve a kormánytól segélyt, a képviselőháztól törvényt; hanem járnak a maguk esze után és ültetnek hazai szőlővesszőt, nem válogatnak az amerikaiban. Majd később olyan jegyzeteket is fogok közölni, amiket elolvashatnak azok a szőlősgazdák, akik szövetkezetbe akarnak állni, állami segélyre támaszkodnak s amerikai szőlővel akarnak boldogulni. Mert mind a két felfogás helyes és hasznos. Lehet boldogulni az elsővel is, a másodikkal is. Csakhogy aztán egy nyomon kell maradni. Az első kategóriához számítom azokat a magyar szőlősgazdákat is, akiknek még épségben van megtartva a régi hazai fajta szőlőskertjük, menten a