Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

Tehát az én antisztesem az almafákat ültette az ilyen metódus szerint. O nem ásatott roppant nagy gödröket az almafacsemetéknek, amikbe a rendes kertészek a fákat ültetni szokták: alul a jó földet, hegyibe a fát, arra a holt földet, aztán megrázni jól a csemetét, hegyibe egy kánná vizet: no még egy pár kapa hancsikot, utoljára jól megtaposni bagaria-talppal. Szilassy György almafái mély gödör helyett csúcsos kupacokat kaptak a földszín tetején, azokra helyezték el a fiatal csemetét, gyökereit szétterjesztve a kupac fölött. (Akkurát, ahogy a spárga-rászákat szoktuk elültetni.) A fa gyökerét aztán betakarták jó magas dombbal, körülvették jó mély öntözőárokkal; a fát magát természetesen hozzáguzsolták jó erős doronghoz, hogy a szél ki ne döntse. Az így elültetett almafa aztán az első gyökérhajtásával a jó gyepszín földbe került bele s szétterjedő gyökereivel folytonosan a felső televény-réteget használta ki, ahelyett, hogy a mély, atkás, kavicsos rétegekkel kínlódott volna. Volt is ottan gazdag és állandó termése a gyümölcsfának. Ugyanezt a módszert találtam én Olaszországban a Sorrento körüli gyümölcsöskertekben. Minden fa egy kupac tetejébe ültetve, de az a kupac aztán ölnyi kerületben körülsáncolva egy mély medencével, mely az esővizet fölfogja. Van is ott termés minden esztendőben. Az olasz nem engedi a gyümölcsfáját ugarolni. Ebben áll a titka. Ne adj Isten, hogy valaki közülünk eltanulja tőle ezt! Mi magunk is szeretünk pihenni. Hát a szegény gyümölcsfa ne pihenjen? Új ültetvények. Egy vén szamár meg egy svihák Nagyon természetes, hogy a megelőző cikket átfutva, minden olvasó azzal a kérdéssel fordul hozzám, hogy „no hát, te híres! Ha így kezedügyére kaptad a módját az olcsó és sikerdús szőlőültetésnek-véletlenből-bolond szerencséből, mért nem folytattad azt?" Hát hiszen folytattam is. Egy egészen kipusztult szőlőtelkemet, miután két évig, előzőleg, átdolgoztam krumpli-, kukoricamíveléssel, szépen kiültettem a leírt metódus szerint saját régi szőlőmből szedett hazai venyigékkel, mézes szőlővel, kadarkával és új fajta oportóval. Őszre mind szépen megeredtek. Gyönyörűség volt őket látni. Ekkor odavetődik hozzám valami vicinális kémikus, egy experimentáló svihák s rábeszél, hogy az általa föltalált filoxéra mentesítő szerrel (Ghlorhydráttal) öntöztessem be az új ültetvényeimet. Ráálltam. Hát ta-