Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

tck és az utcák hátteréről, a szokásokról és az érintkezési formákról? Miért van az, hogy az oktatás emészthetetlen absztrakciókkal operál? Miért nem ösztönzik az iskolákat arra, hogy festményekés más művészi megnyilvánulási formák segítségével alakítsák ki a gyerekekben a tötténelem iránti fogékonyságot? Ez nagyon fontos, és Geert Máknak igaza van: „Egyértelművé kell tenni, hogy az Amszterdam nyújtotta szabadság és jólét nemcsak arra való, hogy az ember nagykanállal behabzsolja, hog)' Hollandia nem egy eleve adott világ, hanem évszázadok alatt tették azzá, ami." A várostervezés is a megújítás és a múlt viszonyáról szól. Nem véletlen, hogy a Városmegújítás Tudásközpontja nevű intézmény könyvsorozatot jelentet meg a maradandó városmegújításról. Henk Döll és Paul Meurs A modern városok és a múlt című tanulmányában egyebek mellett arról is olvashatunk, mi a teendő a háború utáni lakónegyedekkel: „A kihívás abban áll, hogy a megújítás ne legyen kíméletlen. Épp az a lényeg, hogy a negyedeket gondos átalakítási folyamat keretében történelmi rétegekkel rendelkező városrészekké kell átépíteni." A kertvárosok megújításakor ez nagyon fontos kérdés. A polgártudat a társadalom felsőbb rétegeiben kezdődik, legalábbis így kellene történnie, hisz azoknak, akiket nem őröl fel a napi létért folytatott harc, több lehetőségük van arra, bog)' érdeklődéssel forduljanak tágabb környezetük iránt. Ilyen szempontból jobban oda kellene figyelni a bevándorlókból verbuválódott középosztályra, azokra, akik a leginkább vágynak a polgárlétre. A művészeket, a vállalkozókat, a tudósokat minden lehetséges módon arra kell ösztönözni, hogy maguk is töprengjenek azon, miként lehetne erősíteni a városhoz való kötődést. Ezt a fajta felelősséget manapság alig-alig érzik az emberek. A városrendezési terv éveiben ez másképp volt, és ebből akkor is tanulhatunk, ha más korban és más körülmények között élünk. VII. Az együttélés tere Rotterdamban és Amszterdamban, ahogy minden hozzájuk hasonló nagyvárosban, mondhatni mindennel megpróbálkoznak, bár Amszterdamban nem olyan élesek a viták, mint a Maas partján. Aliközben a médiában óriási nyilvánosságot kapnak a „Verdonk-féle matricák"

9 és az ehhez hasonlatos ügyek, elkezdődtek és folynak olyan hosszú távú beavatkozások, melyekre, 9 Rita Verdonk idegenrendészeti és integrációs miniszter azt javasolta, hogy a bevándorlók esetében különböző színű matricákkal jelezzék az integrálódás fokát (a fordító megjegyzése).