Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig
Kiválóan illusztrálja ezt a problematikát az az önaktivitásra alapozott projekt, amely a Jordaan nevű városnegyedben lévő Johnny Jordaanpleinen zajlik 4 . Ez egy köztér, de a gondozó nemcsak takarít, gondozza a virágágyásokat, pótolja a lepattogzott festéket, hanem arra is odafigyel, hogyan használják az emberek a padokat, nem akarja-e valaki odaláncolni a biciklijét. Az „új lakosokat" zavarja, ami a téren zajlik, beleértve az ott felállított szobrok külsejét és jelképrendszerét is. Kifejezetten idegesíti őket. Az eredeti Jordaanlakók viszont a maguk módján szemlélik a kerületet, és nagyon is tetszik nekik ez a fajta megközelítés, még akkor is, ha a projekt egyre inkább valamiféle magánakcióra emlékeztet. A lakástól a lakókörnyezet felé Hosszú út vezetett azoktól a lakásfelügyelőktől, akik a tizenkilencedik század első felében még attól sem riadtak vissza, hogy leakasszák az ablakkeretet, amíg a bérlő le nem rendezte lakbértartozását, napjainkig, amikor automatikussá vált a lakbérfizetés, mint ahogy a végrehajtó fellépése is. A kezelhetetlenek számára épített húszas évekbeli lakótelepek és a mai támogató programok között ott egy egész történelem. Mára végképp eltűnt a személyes lakbérbeszedés alkalmából megejtett „észrevétlen megfigyelés". A lakásépítő szövetkezetek és a települések mindenütt keresik annak lehetőségét, hogyan tudnák mennél nagyobb részvételre és felelősségtudatra ösztönözni a lakosságot, csökkenteni a lakók elszigeteltségét és élhető állapotban tartani a városnegyedeket. Magától értetődővé vált az instrumentális, azaz a megfelelő eszközhasználatban megnyilvánuló lakómagatartás, és a mai jólét eredményeképp a lakók, amennyire lakásuk lehetővé teszi, a lakást az önkifejezés egyik eszközének tekintik. Csak egy viszonylag csekély kisebbség szakadt le. Ez utóbbi kissé elkülönülve, segítők támogatásával él. Ma már nem a lakás a részvételre és a felelősségérzetre nevelés legfőbb terepe. Napjainkban mindez elsősorban a közvetlen lakókörnyezet és a városnegyed kontextusában zajlik. A civilizált lakáshasználatra nevelést az élhetőség váltotta fel, melyben a „tiszta", az „ép" és a „biztonságos" a kulcsszó. Felügyelők, társadalmi kohéziót erősítő tevékenységek és tűréshatáron túli környezetterhelést elhárító projektek teremtik meg a lakókban azt az érzést, hogy a problémák kezelhetőek és hogy a lakás, a városnegyed és a részvétel büszkeségre okot adó érték. 4 A 17. században épült Jordaan egész a közelmúltig saját dialektussal, saját hagyományokkal, erős helyi identitástudattal rendelkező „népi" városrész volt. A nyolcvanas évektől kezdődően aztán egyre több tehetős értelmiségi és vállalkozó választotta lakóhelyéül, és ma már ez a réteg alkotja a lakosság többségét (a fordító megjegyzése).
